Hogyan viszonyulsz az osztálytalálkozókhoz?

Jó osztály voltunk, szívesen töltök velük időt, örömmel nosztalgiázok.

És hangozzon akármilyen rosszul, igenis érdekel, hogy ki mire vitte, kivel mi van. Nagyon érdekes látni a hirtelen változást (ami csak azért hirtelen, mert nem figyeltük x évig). Rengeteg féle életút van és ezt nagyon izgalmas megérteni. Hogy mi, akik egykor egy közösséget alkottunk, mennyi irányba széledtünk szét. Örülök az osztálytársaim sikerének, nincs miért irigykednem. Nagyon király lenne, ha pl pár év múlva elmondhatnám, hogy az a neves ember, tudós, híres orvos a gimis padtársam volt, vagy én adtam neki matekházit, vagy belém volt szerelmes, a zenész srác anno nekem írt verset és együtt jártunk koncertekre stb.

Nekünk még annyira nem aktuális, 2020-ban érettségiztünk.

Akkor lássam őket, mikor a hátam közepét... Álszent banda volt a miénk, ráadásul egyik naponta játszik a srácokkal, másik már a 2. Gyerekét várja, a harmadik meg drogos lett, aztán még a nevét is megváltoztatta, tehát?

Isten ments... Max azért mennék el, hogy akik régen csesztettek meg megaláztak, megmutassam nekik hogy mégsem egy kis nyomorék lettem. Egyébként, pedig semmi pénzért.

Én azért nem megyek el, mert számomra idegenek, pedig akkoriban jó közösség volt.

Olyan dolgokról nosztalgiáznánk, ami már régen a múlté, mert sokkal jobb dolgok vannak az életemben.

Nem megyek soha, mert nem vagyok kíváncsi a volt osztálytársaimra.

Már addig sem jelentettek nekem semmit, amíg egy iskolába jártam velük, most meg aztán végképp nem.