Az osztálytalálkozók a pénzügyi/társadalmi helyzetünk felmérésére vannak, a többi álszentség? Több lenn

Nálunk olyan, hogy ki mennyit keres, nem kerül szóba osztálytalálkozón.

Amúgy szerintem teljesen felesleges az osztálytalálkozó, mert ez lényegében információszerzés a volt osztálytársakról. Régen is az volt, csak akkor nem volt facebook, most viszont arról már mindent meg lehet tudni szinte (hol dolgozik, külföldön él-e, családi állapota, gyerekei, stb.)

Az a baj az egész iskolával, főleg "alsó" szinteken, hogy mindenféle értelmi szintet kötelezően összeraknak. Én például ki voltam mondva strébernek, csak mert mertem tanulni és nem voltam tök hülye. Az osztály jó része meg éppen 2-esekkel átcsúszott vagy volt köztünk 16-17 éves tanuló míg mi 12-13 évesek voltunk.

Ezek a szintek később is megmaradnak.

Amúgy szerintem alapvetően nehéz történet, mikor egy csomó más társadalmi rétegből, anyagi helyzetből, érdeklődési körből származó ember összeül.

Nekem pozitív élményem egyik haverom esküvője volt. A társasági, baráti köre az én ismerősi köröm is, közös téma is volt egyetem, munka miatt. Kiderült hogy csomó közös projektünk van, közös vállalkozókat, megrendelőket ismerünk. Mi élvezettel beszéltünk erről. Én is élveztem, hogy a munkáról beszélhetek. Nem azért mert felvágok vele, hanem azzal telik a napom nagy része ezaz életem is úgymond.

Persze van ezer hobbim, túrázás, autóversenyek. De ezek réteg dolgok, ami a kutyát nem érdekel csak 1-2 szóváltás erejéig. Vagy régen szerettem gépekről, informatikáról beszélni, vagy játékokról. De azzal megint nem tudott mit kezdeni az átlag. Ahogy én nem tudom átélni a bulizós történeteket.

Másrészt él az emberekben a szomszéd tehene is. Egyik munkatársam ilyen. Sokat dolgozik, stresszes, feszült. És rögtön nem tetszik neki, ha a másik jól érzi magát munka közben.

Na meg ott vannak a kérdezőhöz hasonló kisebbségi komplexusos emberek.

Menő cége van? BMW-vel jár? Külföldön nyaral? És akkor ne beszéljen róla? Miért ne beszéljen arról amit elért? Csak azért, mert más nem teheti meg, ezért ő is fojtsa magába? Még mindig jobb az ha valaki arról beszél mit ért el, mint az, hogy leáll panaszkodni meg mindenkit okolni a saját élete miatt.

Na meg a "rég nem láttunk, hogy vagy?" kérdésre mit felesz? Hogy vagy? Jól. Oké. Beszélgetés vége. Meg azt sem hiszem, hogy úgy köszönnek be, hogy mennyit keresel? A munka megkérdezése meg valahol érthető, azzal már elindítható egy téma, felfedhető a másik érdeklődési, ismeretségi köre, stb. Az mindenkinek a maga baja, ha nem képes az önértékelését rendben tartani.