Miert kaptam szaktanari intot testneveles oran megis, ha vegeredmenyben ugyan az tortent, mintha nem igy csinaltam volna?

És így lesz engedelmes rabszolga a magyar...

Tök igazad volt kérdező. Maradj ilyen. Reméljük pár száz év múlva többségben lesz a hozzád hasonló önazonos ember, aki képes kiállni az igazáért, bármilyen "tekintélyt váró" személy ellen. A tekintéllyel nem jár együtt, hogy tisztelni kell, ha nulla emberileg.

És lehet majd egy szép Magyarország.

Hát szerintem túlspiláztál egy hangyaf*sznyi ügyet.

Ráadásul ha az utolsó 3at választottad ki, akkor az azt jelenti, hogy még 6 ember állt ott. Az jóformán a csoport egyharmada. Az nem kevés.

Ebben igazad van, a tanárnak kezelnie kellett volna ezt a dolgot, az intő nem is tudom hogy jön szóba itt egyáltalán. Ha alkatilag nem helyeselted a kiválasztási módszert, és ezt nyíltan meg is mondtad, a tanár meg nem értett egyet, akkor még mindig magához vehette volna a vezetést (ahogy végül meg is tette). Egyszóval nem árultad őt el, nem támadtad hátba, mindvégig világos volt a helyzet. Megmondtad, hog alkatilag nem tudod megcsinálni, a tanár meg mindvévgig tudhatta, milyen téglákból építkezhet. Nem támadtad hátba. Nem értettél senkit. Szóval ez nem ad okot intőre.

Való életben is van ilyen. Mindaddig, míg a dolgozó pontosan, világosan beszél, nincs is ezzel baj. Tulajdonképp a természettudományok egész fejlődéstörténete ebből építkezik.

"nagyon rossz erzes mindenkinek, ha utolsokent van kivalasztva"

Visszaemlékezve gyerekkoromra, iskoláskoromra nem emlékszem, hogy nekem ez rossz érzés lett volna. Ez eleve már a semmin való problémázás.

"boven lehetett volna ennyi rugalmassag a tanarba"

Meg benned is. :-) És akkor nem kaptál volna szaktanárit.

Mutogatsz a tanárra, ahelyett, hogy azt gondolnád végig, neked mit kellett volna másképp csinálni.

Egyébként nemcsak egy munkahelyen, de egy párkapcsolatban sem lehet úgy megmaradni, ha az ember ilyen piti ügyeket nem tud elengedni, hanem a végletekig hajtja a magáét. Pedig ott tényleg nincs alá-fölé rendeltség. Viszont a kompromisszumkészség elengedhetetlen. És nem biztos az sem, hogy a másik akkor és abban lesz kompromisszumkész, amiben te.

Az asszertív veszekedés az élet része, tulajdonképp pont hogy jól jött, talán még benne is van valahol a NAT-ban, végülis az etikát nem annyira külön órában kell tanítani, hanem az egyes szaktárgyakba beleintegrálva. Ha meg tényleg nem volt odaillő, mert a tanár nagyon másban volt benne, akkor magához ragadja a vezetést, és kész.

Ez picit olan, mint amikor a közmunkás megtagadja a hajléktalanok kunyhójának lebontását, mert érzi, hogy magasabb szinten van abban valami visszás. Szerintem pont ez belefér a mindennapi életbe. De ha mégsem, a fő főnök előtt úgyis ott van mindig az opció hogy közvetlenüll kezébe veszi az irányítást. Pont ez az, ami nem ad okot intőre. Ez nem az, amikor a dolgozók valakit titokban kinoznak, vagy háta mögött elárulják, csapdába csalják a főnöküket vagy a vállakozást.