Tényleg noob lettem volna?

Több, mint 20 éve volt már, de engem is elég erősen bántottak a középiskolában. Végig ment a terrorizálás, csak akkor még nem bullying-nak hívtuk, hanem bántásnak. Nem voltak így elterjedve az angol szavak.

Én pedig úgy reagáltam, hogy mindig magamban kerestem a hibát. Pl ha lesajnáltak, hogy miért nem a világhírű húzómárkák parfümjei tetszenek nekem, hanem egy noname kínais illat, akkor elgondolkodtam magamon, hogy amúgy tényleg, hogy lehet, hogy többmillió embernek tetszik ugyanaz, csak nekem nem, akkor a hiba az én készülékemben van. Az osztálytársaim pedig csak fel akarják hívni a figyelmemet a hibáimra.

(Így éltem meg belül. Ma már nem így gondolom.)

Vagy ha segítséget azért kértek, mert jó tanuló voltam, azt kell adni, akármit is csináltak, mert milyen ember az, aki nem segít (és így nem láttam kihasználásnak a dolgot akkor). Mindig magamat tisztázgattam, hogy én tiszta maradjak, azzal sose foglalkoztam, hogy ők mit csinálnak velem.

Az egyik exem erre azt mondta évekkel később, hogy egy noob g@ci voltál. Csak így, lazán.

Erre mit csináltam? Ezen is elgondolkoztam, hogy ezt is rosszul csináltam volna?

Mondjuk, nem véletlenül az exem már régóta. De ez megmaradt. Objektíven nézve tényleg az voltam?