Miért nem hálás nekem az osztály?

Egy kicsi kóstolót kaptál- a válaszok által- a való világból.

Számomra dícséretes, amikor valaki önzetlenül szebbé akarja tenni a környezete életét. És úgy érzem, téged ez vezet.

Ami fontos, csak akkor csináld, és remélem, folytatod, ha ez belső indíttatás.

Ami még fontosabb, ne várj érte semmit.

Önzetlenség egy fenéket, ő csak azért "segít" a "szerencsétleneknek", mert attól jobban érzi magát. Nem azért, mert önzetlenül fel akar emelni valakit, akkor nem helyette oldaná meg a problémákat.

Én egyébként mindkét végletet megjártam. Voltam az osztály vezető egyénisége, később pedig a csendes gyerek is. Csak akkor láttam meg, ezek a buzgó emberek mennyire elnyomóak is tudnak lenni a "gondoskodásukkal."

Nem értem a sok válaszadót.

Igenis kellenek az olyan emberek, mint a kérdező, akik megszervezik a dolgokat, mert a középiskolások többségét - tisztelet a kivételnek - a hétvégi buli/berúgás és a legújabb számítógépes játék érdekli. Meg a TikTok vagy mifene érdekli.

Nem érdekli őket semmi, és tényleg még ők vannak felháborodva, hogy valakit érdekel valami ebben a világban, és képes tenni is érte!

Ne vedd magadra Kérdező, te ezzel a mentalitással 5-10 éven belül vezető leszel, a sok szürke mindent letojó ember pedig valami unalmas szürke aktakukac, vagy valami gyári biorobot.

Komoly téma ?:D marha komoly aez a kérdés. egyébként egyetemet végeztem én is de veletek ellentétben tudok annyit hogy ezekre a szakmákra is szükség van. ÉS nem(csak) attól lesz ember valaki vagy fontos helye vvan a társadalomban, vagy hogy milyen munkát végez.

Bár tudom itt a gyakorin összejön a sokm kirekesztett és kiengedi a gőzt, boldogan pocskondiázva azokat akik nem olyanok mint ők. tipikus gyakoris sikersztori.

Nagyon sok esetben előfordul, hogy az ember nem veszi észre a hibáját.

Van, amikor valakit tényleg indokolatlanul közösítenek ki és van, amikor nyomós indokkal nem kedvelik.

"Úgy érzem, hogy egyáltalán nem hálásak azért a sok munkáért amit a közösségért teszek"

Na, ugyanez volt velem. Akárhova mentem, a lelkem kitettem másokért és ugyanúgy "nem voltak hálásak".

A testvérem volt az, aki kimondta, hogy, ha MINDENHOL ez van, az nem lehet véletlen.

Kicsit magamba néztem és láttam, hogy igaza van.

Rólam tudni kell, hogy nagyon lobbanékony voltam és akaratos, emellett nehezen lőttem be a határokat és sokszor olyanokhoz csapódtam oda, akik nem igényeltek társaságot épp.

Plusz olyan dolgoknak kerítettem nagy feneket, amikkel mások nem ilyen tempóval akartak foglalkozni.

De ezeket ott nem láttam. Azt hittem, egy érzékeny lány vagyok, aki a csillagokat is lehozza az osztákytársainak és, aki jófej.

Utólag gondolok bele, hogy mi lett volna, ha nem pörgök, mint a bugócsiga. Semmi. Ha az osztályközösség rossz vagy, ha valami nem tökéletes az nem az én felelősségem.

Kérdező, először is, bocsánat, láttam, hogy 41 komment van, szóval neki se fogtam, hogy elolvassam őket. Lehet már valaki leírta előttem, de nézz magadba.

Áss mélyebbre.

Nem lehet, hogy nem beképzeltnek, csak soknak tartanak? Tudod, jobb a kevés, mint a sok. Egészségesebb kapcsolatokat kialakíthatsz, ha nem pattansz fel és szervezkedsz, próbálod görcsösen az osztálytársaidat rávenni dolgokra, stb.

Ha nem akarnak valamit, hagyd rájuk, ne intézkedj helyettük.

Értem, hogy jót akarsz, de én arra következtetek, hogy túlzásokba esel. Ők nem azt látják, hogy hú de jó, valaki mindent elintéz, hanem, hogy itt egy valaki, aki folyton lényegtelen dolgok miatt kattog és folyton beleront a privátszféránkba.

Plusz, kell ez Neked? Kidolgozod a lelked és utána fáj az, hogy nem kapsz vissza semmi jót.

Először is arra kéne rájönnöd, hogy miért van ez a megfelelési kényszer, miért akarod, hogy elismerjenek.

Trauma? Sok negatív kritika ért? Elnyomtak?

Az iskoláknak szokott lenni pszichológusa, vele beszélgethetnél erről, hogy rájöjjetek ez miből gyökerezik és hogyan orvosolhatnád.

Még annyit had írjak az előző kommentemhez, amivel alá is támasztom, hogy kicsit mélyebbre kell ásni.

Írod, hogy Te csak azt szeretnéd, hogy nekik jó legyen. De ezért hálát vársz el. (Ebben az esetben szeretetet).

Aki tényleg csak jót akar, az

1. mindig tudja, hogy hol és mennyit kell, hogy segítsen (néha egy aprósággal segít a legtöbbet)

2. Ismeri a határokat, ami a többi gyerek privátszféráját illeti

3. nem várja el, hogy szeressék

és pontosan ezek miatt szeretik.

Érződik, hogy Te egyszerűen csak azt szeretnéd, hogy elfogadjanak, szeressenek. Emiatt is van az, hogy a kísérleteid görcsösek, tőle akaratosnak és soknak tűnhetsz.

Na közben most átfutottam a kommenteket és a végén nem értem a veszekedést;

Valaki azt írta, hogy majd a kérdező, amiatt, ahogy viselkedik, meg, hogy extrovertált, majd felnőtt korában vezető lesz.

Erre írta valaki, hogy nem feltétlenül az jut feljebb szakmailag, aki olyan, mint a kérdező, mert ő például introvertált volt és orvos lett és ismer olyan embert, aki anno extrovertált volt, úgy viselkedett, mint a kérdező és kasszás lett.

Ez idáig rendben van, de, hogy utána hogy kapcsolódik a témához, hogy a kasszás lehet boldogabb, mint egy orvos, nem értem. Nem azt írta a válaszadó, hogy ő neki ezerszer jobb az élete, csak azt, hogy szakmailag ő introvertáltként feljebb jutott.

Szerintem ezt itt és most engedjétek el és inkább a kérdezőt segítsük (és ne csak leteremtsük, hanem mutassunk rá, hogy miért kéne neki változnia és hogyan tehetné meg).