Miért irigyek a kollégáim?

Az ember olyan fajta, hogy próbálja azt hinni, hogy a jó mindig elnyeri a jutalmát. A munkatársaid szerint az a "jó", meg "az élet rendje", ha kiköltöznek a szülői házból, megállapodnak és gyereket vállalnak. Teljesítették a jót, az élet rendjét, te meg nem (mert "olyan önző vagy", de kivel szemben is lennél önző?), mégis nekik van lapos életük, neked meg látszólag nagyon boldog. Ez ellenkezik a világképükkel, és megkérdőjelezik a döntésük helyességét, de azzal, hogy "ha nem lenne gyerekem, most én is ilyen autóval járhatnék", vagy "lehet, hogy elrontottam az életem azzal, hogy ilyen korán vállaltam gyereket" egy szülő se mer szembenézni, mert a gyerek egy csoda, akit létre kell hozni és imádni kell, mert ez az élet rendje, punktum. Ezért ezt a belső feszültséget inkább kivetítik rád, a kiváltóra. Ha erre náluk kérdeznél rá, persze be se vallanák, hogy ez irigység, azt mondanák, hogy utálnak téged, mert önző vagy, vagy sajnálnak téged, mert nem tudod, mi az igazi boldogság, de logikai érvekkel nagyon könnyű rámutatni arra, hogy ellentmondanak saját maguknak, és önámításban élnek.

Egyébként azok az emberek a környezetemben, akik tényleg vágytak gyerekre és nem csak társadalmi nyomásra szültek, vagy azért, hogy a szüleik végre ne rágják a fülük, azok tényleg annyira boldogok a gyerekükkel, hogy eszükbe se jutna elcserélni egy jobb kocsira, és csesztetni a másikat azért, mert neki jó kocsija van gyerek helyett. Ahogy a gyerekvállalást sem próbálják senkire erőltetni, hiszen jó dolognak tartják, és nem erőszak a disznótor :) Aki nagyon meg akar győzni, hogy gyerek kell, azzal kapcsolatban van egy olyan érzésem, hogy ő sokat szív a saját gyerekével, és igazságtalannak tartja, hogy más ezt "megússza".

ugyan így vagyok én is bár kicsit más.

nettő 420, java programozó, 26 éves. nincs gyerek, apámnál lakom, kocsim nincs, alig költök valamit. kolegáknak a gyerek + kocsi + csalág + akármi miatt gondjuk van alapvető dolgokkal pedig ők is hasonló szinten keresnek.