Miért irigyek a kollégáim?

Amúgy minek autó?

Csak az ember azt lesi mikor lopják el, nekem egyszer levitték a tükrömet, a csávó ment tovább, neki ez természetes, ja nem az enyém volt az autó hanem a szüleimé.

Nekem nem is volt soha autóm, általában cégessel mentem.

Akik itt jönnek ezzel a “ebben meg mi a siker?” dumával azok hülyék? Az talán siker, hogy valaki 3 gyerekkel nyomorog egy kis panellakásban és hitelt hitelre halmoz? Fel kellene fogni, hogy mindenkinek más az értékrendje és más elképzelései, céljai, tervei vannak! Nem arról szól az élet, hogy másoknak bizonygasd, hogy te mekkora nagyon menő, sikeres ember vagy és mit tettél le az asztalra! Az ilyen emberektől kifordul a gyomrom....Vannak , akiknek az a fontos, hogy családot alapítsanak és gyerekeket neveljenek, másnak pedig az, hogy a karrierjével, hobbijával foglalkozzon és később (vagy az is lehet, hogy soha) jelenik meg benne a vágy arra, hogy gyereket neveljen. Ennyi, egyik sem rosszabb a másiknál. Nekem elegem van abból, hogy mindenki szapulja a másikat. Mi a sz#@rnak költözne el otthonról, ha még nem szeretne együtt élni és külön életet kezdeni a barátnőjével és a családjával is jó a kapcsolata???? Én is sokáig otthon laktam, mert szerettem a szüleimet, ők is engem és nagyon jól megvoltunk együtt és anyagilag is jobban kijőttem, mintha egyedül nyomorogtam volna egy kis lyukban. Így több pénzt tudtam megtakarítani és meg tudtam engedni magamnak nyaralásokat, kirándulásokat. 27 évesen én még a munkámmal, a családommal, barátaimma, párommal, hobbimmal foglalkoztam, de még eszembe sem jutott a gyerekvállalás, én még abszolút nem akartam, nem álltam rá készen. Ettől én sz@&#r ember voltam? Nem. Elfogadtam azt, hogy mások máshogyan gondolkoznak és ők máshol tartanak az életükben. Ennyi.

Úgyhogy szerintem itt elsőként azzal van a baj, hogy mindenki nagyon bele van mászva a saját segg@€&be és a saját büszkesége miatt nem lát tovább...Ha egy 30 éves értelmes felnőtt ember elégedett az életével, akkor szerintem nem cseszegeti vagy piszkálja a többit. Neki is volt választási lehetősége, senki nem kényszerítette semmire, úgyhogy innentől kezdve szerintem nem mondjon semmit...eleve nincsen semmi köze mások életéhez. Lehet, mondani, hogy ha a kérdezőnek olyan jó stb., akkor ő miért foglalkozik velük, csakhogy azok után, hogy őt piszkálják, kibeszélik, lenézik stb. ezt már nem érdemes fehozni és teljesen normális a reakciója. Én sem viselném sokkal jobban, ha a helyében lennék.

#76 nem azzal van a baj, amit a kérdező gondol, hanem azzal ahogy előadja. Ő kizárólag magát látja sikeresnek, mindenki mást, aki gyereket nevel, nem azt csinálja, amit ő, véleménye szerint csődtömeg.

Képtelen a kérdező azt felfogni -amit te is írtál- hogy nem mindenkinek ugyanaz a siker. Mások gyereket nevelnek és családjuk van, nekik ez a boldogság. De ettől nem kell lenézni a másikat és olyan stílusban írni, ahogy a kérdező a kollégáiról írt.