Mi volt életetek legrosszabb munkahelye?

Az egyik egy Penny-ben voltam árufeltöltő, még diákmunka volt. 50 kilós lányként olyan nehéz dolgokat kellett cipelnem, emelnem... És ha valaki segíteni akart (munkatárs), mindketten le lettünk b..szva, hogy "ne beszélgessünk". A többi diák jófej volt, de az állandósok és a főnökök kibírhatatlanok. A fizu is nagyon kevés volt, nettó 500 ft-os órabér. Egy hónapot voltam ott.

A másik egy nyári gyakorlat volt. Vendéglátós suliba jártam, pincérnek is és szakácsnak is tanultunk, ez egy szakács gyakorlat volt. Egy nagyon menő, nagyon szép, nagyon sok csillagos, nagyon drága hotelbe küldtek minket. Én csak egy napot bírtam ott. Nem is tudom már, mi volt a konkrét ok, de nagyon nagy volt a stressz, a nyomás, az elvárások... Konkrétan bedobtak a mélyvízbe, körbe se vezettek, olyan dolgokat vártak el tőlünk, amiket életünkben nem csináltunk (ami kissé a suli hibája is, de mindegy). És ha nem találtunk valamit, vagy nem tudtunk valamit, üvöltöttek. A kollégák is bunkók voltak. Nagyon rossz volt, miután hazaértem az első napom után, konkrétan 3 órán keresztül bőgtem, és mondtam, hogy én másnap biztos, hogy nem megyek be oda. Nem is mentem, intéztem magamnak egy másik szállodát. Az sokkal jobb volt, arra már szívesen gondolok vissza.

Zalabaromfi

Hideg volt, tele volt etnikummal, a főnök rideg gonosz asszony volt.

83 ezer ft volt a fizetesem

1 évig, aztan találtam jobbat.

fizikálisan ez volt a legrosszabb:

feketemosogató 40 fokban. napi 12 óra. 90l-es edényt emelgetni és moslékhordás.

imádtam

52kgos csajként testhezálló munkáim voltak.

2 hónap.

Diákmunka, raktár, egy nagy asztalnál álltunk a többi diákkal, nagy zacskós, száraz macskakajához ragasztottuk hozzá az ajándék tasakot. 2 óránként volt 5 perc pihenő, addig állni kellett, nem lehetett kimenni mosdóba, nem lehetett leülni, semmi. Amikor volt egy kis holt idő, mert hozták raklapon az újabb csomagokat, akkor leültünk egy kicsit, már ordibáltak velünk, hogy mit képzelünk magunkról.

Aztán a műszak végén szépen rendbe tettük az asztalt, amin dolgoztunk, de addig nem engedtek bennünket haza, amíg a többi asztalt nem tettük rendbe (aminél nem is mi, hanem az állandósok dolgoztak). Pár napnál többet nem mentem, mondanom sem kell, hogy nevetséges volt az órabér.

Voltam pár helyen. 1-ik varroda az undormány volt. Főnökasszony lábtörlőnek nézett... Skadmagammal együtt. 1,5 hónap után lapát, de nagy valószínűséggel a próbaidőn belül, én mondtam volna fel.

Amúgy azt gondoltam első körben, hogy a legrosszabb munkahelyemről majd csak nyuggerként írhatok. Hisz akkorra már nem lesz több munkahelyem. Ha csak annyira kevés nem lesz a nyugdíjam, hogy dolgoznom keljen. Habár azt is jelentheti, hogy még élek, és tudok valamit csinálni...