Milyen volt a legrosszabb főnökötök?

Nem mondta meg, mit kell csinálnom, nem adott ki feladatokat, soha nem válaszolt a kérdéseimre (akár személyesen, akár emailben), de egyszer csak megjelent, hogy látni akarja, mit csináltam eddig, és kritizált. Úgy ültem ott egész nap, hogy dolgoztam, de fogalmam sem volt, azt kell-e csinálnom, amit épp csinálok, vagy a főnök mást szeretne, csak nem mondja. :D Nagyon stresszes volt.

Hozzáteszem, egyfajta "kívülálló" voltam a cégen belül. A többiek mind műszaki emberek voltak, mérnökök, én pedig marketinges szövegíró, a cég honlapjára kellett cikkeket írnom, illetve a közösségi oldalakat kezelnem, és én voltam az egyetlen a cégnél, aki nem a konkrét mérnöki projekteken dolgozott. Így nem is foglalkoztak velem, feleslegnek éreztem magam, nagyrészt nem érdekelt senkit, mit csinálok, csak kb. kéthetente megjelent nálam a főnök, és belekötött mindenbe, leszólta az írásaimat (de hogy mi volt velük a baj, sose mondta), volt hogy le is szedette a honlapról a cikkeket, amiken napokig dolgoztam. De ha megkérdeztem, miben változtassak, milyen írásokat szeretne látni, nem tudott soha semmit mondani, csak hogy nekem kell tudnom, ezért vettek fel. :D

Nem maradtam ott sokáig...

A betanításom nem szervezte meg. Már első nap lecseszett amiért rosszul dolgoztam,holott azt sem tudtam hogyan kellene dolgoznom, nem voltam betanítva.

Nem mondta meg,soha hogy mit akar.

Volt hogy oda mentem hozzá kérdezni munkával kapcsolatban, erre gyilkos szemekkel nézet rám,és rám kiabált hogy Hagyjam békén...

Családi vállalkozás. Elődöm 8 év után mondott fel, mert elege lett. A főnök azt a 8 évnyi tapasztalatot és rutint várta el tőlem két héten belül, szégyenletes fizetésért.

Nem jelentett be, állandóan mismásolt, magyarázkodott, aztán kierőszakoltam, hogy bejelentsen és magasabb fizetésem legyen, megtette, majd látványosan keresni kezdte az utódomat. Ezt értsd úgy, hogy úgy tartotta az állásinterjúit, hogy én is halljam, miközben célozgatott rám. A nőket lenézte, állandóan gyökér megjegyzéseket tett hangosan, hogy hallják a női dolgozók is. Aztán kibukott a lóláb, a felesége párszor bejött, csávókám rögtön hunyászkodott.

Délután mindig ivott gyógyszerre, röviditalt (ne sima fájdalomcsillapítóra gondoljatok). De közben naggyon egészségesen táplálkozott, lenézte a túlsúlyos embereket, kiakadt, ha a kínait rendelt valaki, felé állt és "és az mi benne, és azt te megeszed"? A vége felé direkt kínait rendeltem, hogy kiakasszam. :D

Hisztérikus rohamot kapott, ha valaki munkaidő lejárta után haza akart menni, minimum este hétig bent kellett ülnünk. Egyszer augusztus huszadikán be akart rángatni minket, nem mentünk, ordított. Fél évig bírtam.

5 vagyok.

Ja és a kérdéseimre vagy kitérő választ adott vagy valami olyan lufiszerű valamit, szóval konkrétumot sosem tudott mondani semmiről. Vagy átpasszolt x emberhez, de ő sem tudott segíteni.

Kb. köszönni se köszönt senkinek, ha nagyon muszáj volt megszólalt.

3 év alatt kb 10 mondatot beszéltem vele.

Volt pár.

1) piás 40es életművész, aki azt hiszi, ő a világ legjobb üzletembere, pedig távolról se... piaszagúan jön leltározni, nem tud számolni... mindenkinek tartozik, és rajtam kereste a főbérlője, hitelezői... az egyik hülye haverja naphosszat rajtunk lógott, és nem hagyott normálisan dolgozni. Lóg egyhavi fizetésemmel.

2) 60+-os nő, betegségre gyógyszert szed, azok kikezdték az agyát, és emiatt nem azt mondja, amire gondol, de utána számonkér minket, hogy miért azt csináltunk, amit mondott, és miért nem azt, amire gondolt. Amikor ezt ő is belátta, akkor ránk hárította a felelősséget, hogy miért nem kérdeztük meg. Egy kulturális társulás vezetője volt, és olyan parasztságokat megengedett magának ügyfelekkel szemben, és neki állt feljebb... nem köszönt el hivatalosan vendégektől gálán, volt olyan újságíró, akit 3x küldött el megbeszélt időpontról, hogy nem ér rá, mással azért nem beszélt a megbeszélt időpontban, mert "fáradt voltam, és bealudtam". Ügyfelekről undorító módon beszélt a hátuk mögött. Megbeszélt munkaidőn túl bent tartott minket (főleg a kisgyerekes munkatársamnál volt iszonyat gáz, főleg hogy kb. semmi fizuért olyan feltétellel vállalta csak el a munkát, hogy el tudjon menni a gyerekéért bölcsibe/oviba). Belepofázott olyan dolgokba, amihez nem értett. Semmit nem értett a munkaerőtoborzáshoz, iszonyat hülye indokokkal nem hívott be 2. interjúra valakit ("biztos unatkozó szépasszony, amiért dizájner táskája van", pedig a szakmai elvárásoknak megfelelt), nem kérdezte végig rendesen a CV-k alapján az embereket, aztán csodálkozott, hogy nem ugyanazt csinálta XY a marketinges munkájában, mint amit ő gondol...

fiúkkal kivételezett meg 60as férjes asszonyként már-már gusztustalanul nyáladzott ilyen 20-30 éves, csinos fiúkra. Broáf.

3) viszonylag friss vállalkozás, amiben egy ilyen huszonegypáréves nyikhaj vezető beosztást tudott szerezni ismeretség által... még szerencse, hogy otthonról dolgoztam és e-mailben ment a kommunikáció, mert élőben sztem tuti leordítottam volna a fejét, így meg elszámoltam 3-ig, aztán röhögtem rajta, mekkora csicska. Hát kb. úgy beszélt velünk, mintha a seggéből rángatott volna ki, káromkodott, ocsmány szavakat használt... mellette élőben meg majd' meghúzta magát, egy tipikus lúzer kocka volt (viselkedésre főleg... alig mert megszólalni).