Mi volt a legrosszabb élmény az állásinterjú (i) tokon?

Mondtam három mondatot, aztán az interjúztató átvette a szót, és kioktatott a maga elképzelései alapján valamiről, amit abból a kevés dologból forgatott ki magának, amit elmondtam.

Ezután megköszönte az interjút, és közölte, hogy azért hívtak be, mert alkalmasnak tartanak a pozícióra.

Szerencsére soha többet nem hallottam felőlük.

Amikor 30 percet kellett várakoznom az interjúra(+10 perccel előbb érkeztem), és kb a 2-3. kérdés után elküldtek... 5 perc volt maximum az egész.

Vagy a múltheti, amikor rossz címet mondtak, szóval mire odaértem izzadt voltam és vörös volt a fejem is, aztán kiderült hogy ja amúgy mégse arra a pozícióra keresnek embert, hanem valami teljesen másra.

Egyszer könyvtárosnak jelentkeztem, miután végezetem a főiskolán ezen a szakon, de mellette már mérnöknek tanultam levelezőn.Behívtak állásinterjúra, az igazgató és helyettese interjúztatott. Miután behívtak, előttem gyors átolvasták az önéletrajzom és közölték, hogy minek jelentkeztem ide, ha műszaki területen tanulok, mert ők nem fogják ezt finanszírozni és megvádoltak, hogy az önéletrajzomba nem igaz dolgokat írtam és nem a saját képem illesztettem bele. Kb. 5 perc alatt lerendeztek.

Ott jöttem rá, hogy 18 évesen rosszul döntöttem a továbbtanulással kapcsolatban és ettől kezdve nem is szívesen dolgoztam volna könyvtárban, de szerencsére nem is kell. Mérnökként sokkal több lehetséget tudok kihasználni, biztosabb megélhetést ad. Könyvtárba már csak akkor megyek, ha valami tudományos folyóiratravagy műszaki cikkre van szükségem Közben mindig eszembe jut ez az eset és, hogy talán így 5-6 év után ők még mindig "könyveket pakolgatnak".