Milyen volt az eddigi legrosszabb munkahelyetek?

Szemét szedés egy parkoloba. ( pelenka , festékes vödrök ,kaja maradék )

Grat pestiek.

Diák koromban kb. mindegyik az volt.

Szórólapozás télben, szélben, fagyban, vagy nyáron a 40 fokos melegben.

Posta robotmunka, gyári meló, és tényleg minden hasonló.

És nem elsősorban a pénz miatt, mert amikor már felnőtt lettem, akkor is sokszor kellett sokkal "aljabb" munkát végeznem, mint ami a végzettségem, csak az a robot-szerű akármi ami miatt meg tudok őrülni.

Parancsszóra munka, parancsszóra kaja, parancsszóra pisi.....

fiatal koromban volt 2.

gyárban gépkezelő.

ezt kb 3 hétig bírtam.

építkezésen biztonsági őr egy bűzlő lakókocsiban.

ezt 1 órán keresztül tudtam elviselni.

Amúgy nekem eddigi legrosszabb helyeim:

Odahaza: Szeged, az ország egyetlen gyufagyára, szalagmunka két műszakban (egy hét 6-14, egy hét 14-22). Nem a munkával volt a baj alapjábvan véve, hanem a kollégákkal. Eleve szálka voltam a szemükben, mert protekcióval kerültem be (az öregem régen könyvelőként dolgozott az irodarészben). Ezen kívül irígyek voltak rám, mert fiatal voltam, mert én még szülőkkel laktam, és ebből kifolyólag jobban kijöttem ugyanabból a fizuból. Ott rúgtak belém, ahol csak tudtak, és alapjában véve be sem tanítottak rendesen, nyilván mert féltették az állásukat, és utána meg ment a főnöknek a szöveg, hogy én béna vagyok.

Hollandia: Kínai étteremben mosogatás. Eleinte napi két műszak (11-15 és 18-20), majd pedig később 16-24. De elég gyakran kellett másképp, és a túlórát sose voltak képesek előre közölni, mindig csak aznap, mikor mentél volna el. Szabad hétvégét és ünnepnapokat felejtsd el, téli ünnepeket különösen. Ha valaki megbetegszik, akkor nem vagy szabad a héten, mész végig, hogy helyettesítsd.

Előbbi helyen kettő, utóbbin három évet húztam le. Hogy miért, azt már én sem tudom.

Szerencsére nem volt sok munkahelyem, de azok közül egy kiemelkedően szörnyű volt. Az pedig a Penny.

Már az első nap elvárták, hogy minden tökéletesen menjen anélkül hogy bármit is foglalkoztak volna velem (nincs nagy elvárásom pár szó is elég lett volna néha-néha). Persze a leba..ás nagyon ment. Az ott töltött egy napom alatt szinte csak aláztak. Mikor eljöttem csak sírtam és mivel nem fenyegetett éhenhalás másnap már nem is mentem.

Egy biztos soha az életben be nem teszem oda a lábam még vásárlóként sem.