Hogy telt a legrosszabb napod a munkahelyeden?

Az első pár hónap szörnyen telt óvónőként. Megkaptam egy olyan kiscsoportot (2,5-3 éveseket) akik nincsenek rendszerhez szokva és a kolegám is egy frissen végzett fiatal óvóbácsi volt,nem mellesleg beképzelt f....fej,önelégült testépítő (nem is értemmiért lett óvóbácsi).

Azzal tetézve az amúgy is szönyű helyzetet,hogy a gyerekek csak németül beszéltek, én csak angolul és nem értettem én őket és ők engem. Többször sírva fakadtam amiért nem tudtam megértetni magam. A munkatársaim nem voltak túl kedvesek,mert nekik is sok dolguk volt,nem volt senkinek se ideje,se kedve az én nyűgjeimmel foglalkozni. 1,5 óra volt a munkába vezető út és kb 2-2,5 haza (a forgalom miatt, és még albérlet az ovi környékén nem volt) szóval nekem nem egy vagy két szar napom volt,hanem egy jó fél év,mire felszívtam magam, megtanultam annyira németül,hogy legalább én megértsem őket és kaptam új kolegát :)

Áthelyeztek 12 órás műszakba. Vonatos vidéki ingázással nem igazán volt összeegyeztethető, szóval ez megadta a kezdő szájízt a munkanaphoz. Aztán két fasszal osztottak össze, akik folyamatosan beszólogattak. Pl barátnőmmel telefonáltam és ezt ők kiforgatták, gúnyos megjegyzéseket tettek. Buz!ztak. Majd mikor megkérdeztem 3 órával a munkaidő lejárta után, hogy legalább az utolsó vonat indulásáig (éjfél) visszatérünk-e a központba ők teljesen elszabadultak:

-Persze. Vissza.

-Vaaagy mégsem?

-Vaaagy mégis? Hehe.

-Ki tudja ezt..:)

Majd addig cigizgettek és beszélgettek (a munka rég elvégezve), hogy mire visszaindultunk már lekéstem az utolsó vonatot. Direkt csinálták az egészet. Zárás gyanánt a papírmunkát is az én nyakamba sózták. Plusz másnap este kezdjük megint a műszakot. Aludjak az irodában. Összegyűlt minden. Fogtam magam, leültem egy gép elé és megírtam a felmondasi nyilatkozatot. A jelvényem lebasztam a felettes asztalára és remegő lábakkal leléptem, még a kézfogást is elbasztam, annyira izgultam hogy ezt ÉN megléptem!!:DDd

19 éves voltam.

Jegyzeteltem a telefonomba bizonyos dolgokat hogy ne felejtsem el, munkával kapcsolatosak voltak, meglátta főnökféleségem hogy telefonozok és jól összeszidott hogy ki"dobja" a "fenébe" szebb szavakkal leírva. Kb. 15 ember hallotta rajtunk kívül.

21/l

Első munkahely. A főnököm kb. 10-re járt dolgozni, déltől 2-ig tartott egy ebédszünetet, és valamivel 4 előtt lelépett. Ez volt a napi rutinja. Kb. egy asztalnál dolgoztunk, de megszabta, hogy mely idősávokban szólhatok hozzá, hogy ne zavarjam, és ami munkát neki kellett volna elvégezni, azt is rámosztotta. Szóval folyamatosan küzdöttem, hogy napi 9-10 órában elvégezzem a munkát.

A férje távollétében bejött a felesége (aki nem dolgozott ott), kávét csinált, rám bízta a két apró gyermekét, hogy ő elmehessen bevásárolni, és megjegyezte, hogy nem kellene a sötétben sunnyognom, felkapcsolhatnám a villanyt. Amikor visszajött, elvitte a gyerekeket. A férje vagyis a főnököm megérkezett, és azzal szórakozott, hogy úgy tett, mintha felgyújtaná az íróasztalt (tudta, hogy rettegek a tűztől), aztán amikor belemerültem a munkába, akkor hirtelen az asztalra csapott, hogy megijedjek. Nem bírtam tovább és kirohantam az irodából, becsapva magam után az ajtót. Fél óra múlva mentem vissza, akkor megfenyegetett, hogy kirúg, ha még egyszer ezt csinálom.

Később felmondtam.