Hogy bírják az emberek elviselni, hogy munkából áll az életük?

Amikor szerettem a munkámat, akkor jól viseltem, de örültem, amikor vége lett aznapra. Később egy pocsék melóm lett, amikor hazamentem, már annak sem örültem, mert tudtam, hogy másnap újrakezdődik, de már a hétvége és szabadság sem villanyozott fel, mert úgyis vége. Egyértelműen a munkahely légköre volt rémes. Próbálj meg váltani. Hiába magyaráztam be magamnak, hogy de hát ez tök jó, nem kell megszakadni, bejelentett munka, kedves főnök, helyben van, de iszonyat rosszul éreztem magam mégis, aztán mikor rájöttem, hogy pohár bor nélkül nem is tudok elaludni, akkor gondoltam, hogy másfelé kellene állást keresni, szerencsére tönkrement a cég, vagy én mentem volna tönkre.

Az ember a munkàval végleg elcseszte!Méghogy a munka emei ki az embert az àllati sorból!inkàbb bele taszítja!