Miért sír mindenki hogy nem talál munkát, mikor pl én 19 évesen semmi szakmai tapasztalattal rengeteget találtam?

Én például állandóan nézem a munkákat, mégsem találok csak árufeltöltést, minimálbérrel ,vagy rossz diákmunkákat, vagy olyat amihez ugyebár végzettség kéne.

Lehet neked szerencséd van, de nem mindenkinek, tehát ez az "akinek munka kell ne sírjon" dolog nem olyan nagyon egyszerű mint ahogy neked mondjuk sikerült, így kicsit bunkósságnak tartom ezt kijelenteni...

Ezt én sem teljesen értem. Utolsó, sajnos én is hallok a környezetemben sok panaszkodót én sem értem őket..sokan sírnak, hogy nem találnak munkát, pedig a gond az, hogy földhözragadtak, vagy nem tudják elfogadni, hogy a végzettségükhöz csak ez a munka való, meg sokaknál az is gond, hogy nem is akarnak dolgozni.

Pl. a közvetlen közelemben anyukám: 25 éve nem dolgozik, néha szült egy gyereket, apám eltartja, persze ha ő is dolgozna sokkal jobb körülmények között élhetnénk, normálisan felnevelhették volna a 4 gyereküket, nem kellett volna nélkülöznünk. Mikor apám felvetette neki, hogy menjen el dolgozni elkezdett keresni, majd minden munkára talált kifogást. Ő nem akar irodában dolgozni, mert nem bírja és felelősséget se akar vállalni, nem akar eladó lenni, mert kevés a fizetés, van számviteli végzettsége, van masszőr végzettsége, eladói és fuvarszállítói végzettsége, egyik sem tetszik neki. Egyszer szerzett neki egy ismerős munkát, mikor nagyon panaszkodott, hogy ő bármit elvállalna, de nincs munka. Heti kétszer kellett volna takarítani pár házzal arrébb, egyszer elment majd kitalálta, hogy allergiás valamire, többet nem megy, pedig csak lusta. Ő is mentegetőzik azzal is, hogy faluban lakunk, nincs munka, de ő a városban sem akar dolgozni ahova 5 perc alatt odaér busszal, de akár kerékpárral is mehetne. Ez a tipikus munkakerülő, ahol kifogások vannak, de otthon pihengetni jobb.

A húgomat is le akarta beszélni arról, hogy dolgozzon. Neki is van egy érettségije és egy valamilyen asszisztensi OKJ-ja. A suli befejezése után ugyan 2 hónapig nem volt munka csak operátori, el is ment volna rá, de anyám kiakadt, hogy az ő lánya ne legyen operátor. Ezt követő egy hónapon belül talált a városban irodai munkát, igaz minimálbérért, majd 2 hónappal később több fizetésért jobb helyre ment.

De az is sokaknál gondot jelent, hogy nem tudják elfogadni, hogy ők csak beosztottak, illetve kezdetben nem kapnak többszázezres fizetést. A párommal ez a gond. Mérnöki diplomája van, 1,5 évig dolgozott egy cégnél, folyton panaszkodott, hogy ő "csak br. 300 ezret keres", pedig egy állami céghez képest ez nem volt kezdőként szerintem rossz. Igaz, nála a mobilitás nem okozott gondot. Lett volna lehetősége később feljebb is lépni, de ő annyira feljebb akart jutni és magasabb fizetést akart, hogy szakszervezetekbe lépett be, a saját főnökét kikerülve járt a főnöke főnökéhez és még annál is magasabbra egyezkedni előléptetés ügyben. Ezt persze a saját főnöke nem nézte jó szemmel, így az első adandó leépítésnél el is küldték nemrég. Keres munkákat, lenne több is, de ő br. 300 ezer alatt nem hajlandó dolgozni csakis mérnöktanárként, mert ez az álma, de pár hét alatt talált is egy középsulis mérnöktanár állást, úgy néz ki fel is veszik.

Szóval tényleg nem a munkahiány a gond, hanem hogy válogatósak az emberek.

Utolsó előtti vagyok. Mi nem Budapesten lakunk, igaz ÉNY Magyarországon, erre több a lehetőség, mint keleten. Azért a 35 km valljuk be őszintén nem olyan sok, hogy ne lehetne kibírni. Én személy szerint 4 évig jártam középiskolába egy 30 km-re lévő városba több barátommal, ismerősömmel együtt napi szinten, tehát nem voltunk kollégisták, túléltük. Jelenleg 60 km-t utazok egyetemre lassan 4 éve, mivel kollégista nem igen szeretnék lenni, albérlet drága, de még a kollégium sem lenne olcsó. Igaz, próbálom úgy igazítani az órarendemet, hogy heti 3-szor elég legyen menni, de akkor reggeltől estig bent vagyok a suliba, de 1 évig ott dolgoztam a 60km-re lévő városba és igen, beutaztam minden nap, igaz 1,5 órába telt vagy többe, de legalább nem itthon sopánkodtam, hogy nincs munkám és pénzem is lett,így elég sok dolgot tudtam venni magamnak, amire egyébként nem lett volna pénzem (új laptop, telefon, ruhák, cipők, stb.).

Ahol jelenleg dolgozom ott még a pénzügyi vezető is ingázik minden nap, igaz ő autóval, de bármilyen hihetetlen is napi szinten megtesz 82 kilométert oda, majd 82 kilométert vissza, ugyanitt ismerek még valakit, aki IT-sként megtesz napi 70 kilométert oda, majd 70-et vissza.

A párom például volt, hogy a szüleitől ment dolgozni, akkor csak a munkahelyére 3 órát utazott (Szegedről Budapestre vonattal), mikor tőlünk ment akkor is több, mint 1 órát utazott.

De ismerek olyat is, aki Győrből ingázik Budapestre napi szinten, mert a mérnöki gyakornoki fizetéséből nem tud egyedül albérletet kivenni, idegenekhez pedig nem akar menni, de ha rendes állásba felveszik felköltözik. Neki is kb. napi 5-6 óra az utazás. De egy jó ismerősöm Dunavarsányról utazik busszal minden nap Budapestre, ami bizony minimum 36 km - 36 km napi szinten.

Tehát mint láthatod, másoknak nem okoznak gondot a kilométerek ha dolgozni, tanulni akarnak, és mivel példákat is hoztam, itt nem én vagyok egyedül, tehát nem velem van a baj, hanem veled, kedves utolsó és a hozzád hasonlóan gondolkodó embereknek. Nektek a 30 kilométer gondot okoz, mert nem akartok dolgozni. Ha akarnátok, akkor megtennétek a kilométereket, próbálnátok összeszedni magatokat és munkaközeli városba költözni. Mielőtt azt mondanád könnyű mondani a költözést erre is van egy példám: Egy szegedi ismerősöm Szegedről Győrbe költözött, mivel Szegeden nem volt munka, Győrben talált targoncás munkát, először munkásszállón lakott, majd egy év múlva előléptették, több fizetést kapott és már betársult 2 ismerőséhez albérletbe, most a barátnőjével tervezi az összeköltözést. Ha otthon sopánkodik, akkor se barátnője nem lenne, se pénze.

De ha mindezt nem hiszed el, akkor szállj fel reggel a szegedi vonatra, nézd meg hányan utaznak Budapestig vagy Kecskeméttől Budapestig. Arra is nehezen találni munkát, mégis felutaznak, reggelente és délutánonként tele a vonat. Mi lenne ha mindenki hozzád hasonlóan állna hozzá a dolgokhoz? Kb. senki se dolgozna!!!

Szóval mert te rengeteg diákmunkát találtál a meg nem nevezett szakoddal más is biztos, hogy rengeteg munkát talál. Érdekes felvetés.

Egyébként az "ingázópártiak" nem igazán veszik figyelembe magát az útiköltséget, ami 10-szer annyi, ha nem diák az illető, illetve ha a munkahely nem téríti, aminél "van határa annak ameddig még megéri elmenni". És azt sem, hogy nem mindenhol van lehetőség bejárni,

Mivel a környéken élek tudom, hogy a "Győr-Bp" a leggyorsabb/kényelmesebb/könnyebb ( fél óránként IC 1óra alatt Pesten van az ember majdnem mintha elővárosban lakna.)

"Akinek munka kell az ne sírjon meg stb hanem fogadja el azt a munkalehetőséget ami van"

Bár te pont nem kerültél olyan helyzetbe, de zseniális "megmondóember" tudsz lenni.

Az egész kérdés provokatív + "Hülyeség"

Kedves Utolsó!

Sejtettem, hogy ezzel fogsz jönni, hogy a Győr-Bp a leggyorsabb vonal, épp ezért hoztam fel másik példákat is, a Dunavarsány-Bp busszal, vagy a Szeged-Bp vonattal példákat, esetleg az elköltözést (amire szintén vannak kifogások). Képzeld, nálunk nem áll meg az IC, de még a gyorsvonat sem, így bizony nekem személyvonattal kell utazgatnom, azt pedig ne akard nekem bemesélni, hogy ezen a vonalon a vonatok gyorsabban járnak, mint máshol. Budapesten van a legtöbb munka, oda pedig a legtöbb városból megy vonat, tehát ha az emberek nem lennének lusták korán kelni és nem lenne nekik kényelmesebb az hogy otthon tehénkednek az adófizetők pénzéből akkor elmennének dolgozni. Tudod van a mondás, aki nem dolgozik ne is egyék, aki nem dogozik az normál esetben éhen halna csak sajnos az állam nem hagyja. Nem azt mondom, hogy aki pályakezdő vagy elveszti a munkáját, az ne kapjon támogatást egy ideig, de aki évekig otthon tesped azt bizony sorsára kéne hagyni, hidd el gyorsan találna munkát.

Persze lehet kifogás az útiköltség, a legtöbb cégnél ezt megtérítik, ilyet kell keresni. Ahol dolgozom belelátok az útiköltség kifizetésekbe és a legtöbb operátor is 20-50 kilométereket tesz meg Győr-Budapest mellőli falvakból, tehát onnan nem jön vonat, buszoznak!

Az is egy kifogás, hogy nem érnél be a munkahelyedre, hiszen gondolj csak bele Szegedről Budapestre felér a vonat 2:22 perc alatt, a párom az 5:46-os vonattal simán beért 8-ra és lássuk be ez nem kis távolság. De ha valaki nagyon a határ mentén él, akkor is van a közelben 100 km-es körzeten belül nagyváros, így ott próbálkozhatna, nem muszáj Bp-en. Ha valaki kezdetben csak operátor lehet, lehet találni olyan céget, ahol a műszak 8-16-ig tart, nálunk is van ilyen, de ha pl. eladó szeretne lenni, akkor is a legtöbb ruhás bolt vagy bevásárlóközpontok 8-9 körül nyitnak, simán oda lehet érni.

Az is kifogás szokott lenni, hogy az illető nem akar sokkal alacsonyabb munkakört betölteni. Ha nincs más akkor muszáj vagy el kell költözni. Én sem valószínű itt fogok a közelben dolgozni, mivel a közeli városokban a diplomásoknak elég kevés munkalehetőség van, tehát muszáj lesz elköltöznöm, mivel én sem szeretnék életem végéig ingázni, de pár évig kibírható.

Még az utolsó előtti hozzászólónak annyit hozzátennék, hogy hidd el, kerültem már hasonló helyzetbe és nem láttam ellentétes szemszögből a dolgokat. 2 hónap alatt találtam munkát, mivel hajlandó voltam ingázni és nem csak a szomszédba voltam hajlandó átmenni.

Korábban volt egy előadás erről az egyetemen, hogy a magyarok nagyrészének azért nincs munkája, mert nem mobilisak, sajnos ez igaz. Nehogy azt higgyétek, hogy külföldön nem szoktak ingázni, olyanról is hallottam már, aki két ország között, repülővel ingázik és még él.