Hogyan lehet vigasztalni azt, aki hosszú ideje nem talál munkát?

Adj neki

Nem tudod.

én is többszáz helyre adtam be, a 90%ától egy szerencsétlen elutasító üzenetre sem méltattak, a maradéknál meg szintén nem kellettem. majdnem egy év után találtam normális helyet.

bocs, lemaradt: csak a próbálkozás van, semmi más. egyszer majd lesz valami, ahogy nekem is lett.

Amíg nincs munkája, végezzen el minél több állami támogatású tanfolyamot, így több szakmája is lesz, cserébe nem tud gondolni arra, hogy nincs munkája, mivel tanul...

Tudom, hogy amit most ide írok, azon sokan mosolyogni fognak, de lesz aki hülyének is fog titulálni. Nem gond, de ha 1 emberen segít, már megérte. Örök életben optimista voltam, a kudarcok nem hoztak kétségbeeséseket, hane erőt a folytatáshoz. Olyan terveket szövögettem amelyekhez az ambíción kívül semmim sem volt. Pl. lakás tetőtér beépítés, vállalkozás, új autó stb. kihangsúlyoznám, apám bányász, anyám segédmunkás volt, tehát ne értelmiségi család vagyunk. Pártokhoz sem tartóztunk, tehát kapcsolataink sem voltak. Csak a küzdelem. Mindíg átéltem, hogy nekem legyen nyereséges vállalkozásom. Elképzeltem a lehetetlent. Vagy új autóm legyen. Még az illatát is éreztem, és ahogy vezetem. Mindennel így voltam, amit elképzeltem. Mindent meg is kaptam, pedig az anyagi helyzetem soha nem volt rózsás. Egyszer résztvettem, egy szemináriumon, (nagy unszolásra) ahol ilyen dolokat tanítottak. Megdöbbentem! Pontosan így éltem! Aztán 2 hetet az USA-ban töltöttem. (az öcsém él ott) Tudtam, hgy nincs melója több mint két éve. Innen küldünk néha pénzt, hogy fizeti tudja a lakást. Teljesen roncs volt! Lakás felújítással foglalkozott. Mondtam neki, képzelje el, hogy dolgozik, élje át, érezze a gipszkarton szagát, stb. minden nap többször is. Hazajöttem, két hét múlva beindult a biznisz. Azóta is megy a bolt. Ki lehet röhögni a szkeptikusoknak, de tudom, magukat röhögik ki. Van 1 könyv: éld az életed. olvasd el, tartsd be. Minden megváltozik! De nem a hitetleneknek! Üdv!

A helyesírási hibákért elnézést kérek! Siettem, kevés az időm, bocs!

Mivel nem emlitettel szakmát, ezért csak általánosan tudok irni. Önképzés, amig nem találtok magatoknak normális munkát. Lehetõleg olyan területen/szakmában próbáljatok fejlõdni, amire nagyobb a kereslet, mint a mostani szakmátok (bocs hogy kicsit nyers vagyok). Van netetek, ergo egy csomo tudásanyaghoz hozzáfértek. Emellett elvállalni más munkákat is, mint ami nem szakmába vág, mert az legalább jól mutat a cv-ben (pályakezdõk vagytok, a hr-es valószinuleg ezért rakhatja másik kupacba helybõl a jelentkezésetekt)

Valóban nem említettem a szakmáimat, mert nem ez a lényeg, de most pótolom. Folyamatosan képeztem magam önerőből, igy lettem ív-lánghegesztő, géplakatos, hivatásos jogosítványom van, (busz TIR is) az eredeti szakmám kőműves, de azt nem használom, csak magamnak. Családos létemre nem rüheltem külföldön melózni, pedig majd szétvetett a honvágy. Nos röviden ennyi. Tehát a célokat nem csak elképzeltem (kitűztem) hanem ki is használtam. A folyamatos képzés-ahogy említetted-valóban fontos.