Miért sír mindenki hogy nem talál munkát, mikor pl én 19 évesen semmi szakmai tapasztalattal rengeteget találtam?

Az a baj az emberekkel, hogy nem rugalmasak, hanem földhözragadtak... gondolok itt a Kelet-Magyarországon élő bányászra, aki egy faluban lakik, ahol nincs bolt... miért nem képzi tovább magát, miért nem költözik oda, ahol rengeteg állás van és jobbak a fizetések, pl. Vas, Győr-Moson-Sopron megye???? miért nem költözik városba, ahol több a bolt, vagy a hegyekhez, ahol vannak bányák...

mert beletörődnek a sorsukba, sírnak, ahelyett, hogy lépnének, csak a kifogást keresik... és ha családostul kell menni? miért, ott nincs suli, csak az elnéptelenedett bányászfaluban? Nincs pénz? azért mész, hogy keress, nincs ház? hol laktál eddig, add el, vegyél helyette vagy költözz albérletbe ideiglenesen, míg nem tudod eladni, stb. stb. stb....

Nem sírok, csak nem volt könnyű.

Egyetem alatt is kerestem már állást és találtam is volna, DE nem vettek fel egyik helyre sem, mert egyetemista voltam (behívtak úgy, hogy el sem olvasták az önéletrajzomat, ergo nem nagyon volt jelentkező, viszont ott szembesültek a ténnyel) és ez nem olyan szakma ahol belefér az, hogy egyszer-egyszer kimaradok egy-egy vizsga, vagy óra miatt. Azt viszont mindenhol mondták, hogy ha végeztem jelentkezzek újra és szeretettel várnak.

Miután elvégeztem az egyetemet haza kényszerültem anyagi okok miatt, és itt viszont már nehezebb dolgom volt. Végül el kellett költöznöm otthonról 60 km-re, mert csak ott találtam állást és nem keresem halálra magamat. Mondjuk nem itthon képzelem el az életemet, de az induláshoz pénz kell ami lassan gyűlik.

Cigánymunka nyilván minden sarkon található, de

mondjuk 20 év tanulás után nem kíván az ember pl. felmosni.