Első munkahelyeteket otthagytátok idővel?

Négy évig rohadtam az első munkahelyemen, ahova azért tereltek be, hogy aljas módon tönkretegyenek. (Bár voltak észrevételek, de teljes mértékben csak utólag derült ki, hogy milyen káros közegbe kerültem.)

Mikor végre meglett a váltási lehetőség egy viszonylag nagyon jó és komoly karrierlehetőséggel kecsegtető állásra - nos - már kerülőúton előre letárgyalták a kivégzésemet. Azóta kvázi priuszosként élek úgy, hogy bizonyítani tudom a becsületsértést és ráadásul nélkülözhetetlen szakemberként voltam kirúgva az új cégtől.

A helyemre egy szakmailag (és emberileg) teljesen alkalmatlan féreg került, aki gazdasági siker helyett csak károkat okozott a cégnek.

Én a rövid próbaidő alatt néhány olyan fontos technológiai problémát oldottam meg, mely cca. 30 munkahelyre elegendő pénzt hozott volna a cégnek - de szerencsére képtelenek voltak ésszel felérni és így érdemben felhasználni az előre elmondott javaslataimat, így nem tudtak utólagosan sem kihasználni.

1 bő évet voltam ott. Kis magyar kkv. Szabályos lelki terror volt: "ilyen családias környezet nincs máshol", "nagy cégnél sokkal többet kéne dolgozni", "legyél hálás, hogy itt dolgozhatsz".

Na aztán váltottam multihoz: másfélszeres fizu, nem kellett többet dolgozni és a társaság is jobb volt.

Azóta persze eltelt bő 10 év, még 3 váltás. Minden esetben olyan helyre váltottam, ahol magasabbal voltak az elvárások, de jóval több pénz járt. Dolgozni nem kellett többet jellemzően, mint az előző helyen. A meló érdekesebb volt. A társaságban meg mindenhol találtam szimpatikus embereket.

Az első választ lepontozták valamilyen operátorok és kétdiplomás bölcsészek, kik az SSC világában végzik a világmegváltó hivatásgyakorlásukat - de hát ez van...

Remélem, hogy majd ők is megtapasztalják egyszer, hogy milyen érzés politikailag üldözött értelmiséginek lenni - vagy nem, hisz komoly értékteremtő tudású értelmiségi nem lehet akárkiből!

Ott hagytam, mert igénytelen volt.

2674 forintért reszeltem szarabbnál-szarabb öntvényeket havi szinten, miközben alkoholista brigádvezető kóstolgatott csak azért, mert nem dolgoztam már ott 18 évesen 30 éve. Egy mindenhez is értő, elvű kommunista gyökér volt szegény, aki meg volt győződve arról, hogy az embereknek szimpatikus a sz@rtól bűzlő szája.