Mit kezdjek az életemmel?

Az a baj, hogy a munkagyedtől vársz mindent. Pedig ez csak egy munkahely. Az ott dolgozó emberek meg nem a barátaid szeretteid. A legtöbb munkahelyen sajnos nincs elismerés. Nem is szabad ezt várni. Az élet nem igazságos. Azt végig gondolni szívesen csinálod e amit csinálsz anyagilag kijössz e a fizetésedből. Ha igen akkor jó helyen vagy. Ha nem akkor keresni kell mást. De külön elismerésre ott se számíts.

Egy jogosítványon meg nem kéne ennyire kibukni. Sokaknak nem sikerül. Már sok energiát meg pénzt fektettél bele. A helyedbe megcsinálnám. Ezért kár meghalni.

Kívülről nézve szerintem szamítanak rád ezen a helyen. Az nem baj ha diplomát meg jogsit várnak tőled. Ezek által előrébb leszel. Ha valami nagyon nem tetszik pedig meg lehet mondani/ beszélni normálisan. Nem árt ha a munkavállaló kiáll önmagáért ha úgy érzi igazságtalanság érte. Persze nem indulatosan meg sértődötten.

Engem pl az év végi ertékelésnél nagyon lepontozott a főnököm. Nem volt igaza. Úgyhogy kis humorral fűszerezve mondtam neki, hogy írja át és adjon max pontokat. El is mondtam miért. Átírta :) Ennyi. És nem volt harag.

Egy félig-meddig kolléga. :)

Én is iskolában dolgozok, csak rendszergazdaként. Mondjuk ha valaki nem vezető, vagy nem áll közel a tűzhöz, akkor iskolában nem nagyon fog ennél többet keresni. Én most keresek 300-at úgy, hogy van egy diplomám, két nyelvvizsgám, meg két informatikai szakképesítésem. Persze, ha bevállalnék még egy halom mindent, óraadást (technikumban dolgozok, van informatika szakunk is), akkor azért jobban keresnék, csak akkor meg életem nem lenne mellette, és elég hamar idegileg tönkremennék. Az a szerencsém, hogy a mostani főnököm rendes, de tudom milyen a lenéző, követelőző, arrogáns főnök, előző munkahelyemen (gimnázium) volt benne részem.

Én azt mondom, hogy ha tudsz, akkor dobbants. Elsősorban nem azért, mert iskola, és pocsékul fizet, hanem mert nem vesznek emberszámba, és kihasználnak.

A jogosítvánnyak (és bármilyen egyéb képzéssel kapcsolatban): akárki akármit mond, ez a te dolgod. Tudom, engem is próbáltak "taníttatni", még hazudtak is, hogy elvállaljam, de nem mentem bele. Miért?

1. Mert így is állandóan túlóráztam, nem hiányzott még egy teher a nyakamba.

2. Mert minél leterheltebb az ember, annál fáradtabb, kimerültebb. És minél kimerültebb, annál kevésbé tud precíz munkát végezni. Ha pedig valamit elszúrok azért, mert a szombatom arra megy el, hogy reggeltől délutánig az iskolában üljek, mellette még tanulnom is kell, és így már a hétfőt is úgy kezdem, hogy nem volt esélyem kipihenni magam, nos, senki nem fogja a vezetésből azt mondani, hogy "semmi baj, tudjuk, hogy fáradt vagy, mi beszéltünk rá a képzésre, semmi gond, ha néha elszúrsz valamit", hanem mehetek egy félórás le..szásra a főnökhöz, amiért nem végzem rendesen a munkámat. (És igen, tudom, vannak, akiknek ez simán megy, sőt, vannak, akik még örülnek is neki, ha valami képzésben részt vehetnek, csak... gondolom, nekik nem kell heti 10-15 túlórát teljesíteniük, meg talán nem olyan képzésen kell részt venniük, amit a hátuk közepére sem kívánnak, és az is lehet, hogy nekik kicsit kevésbé hányatott az életük.)

3. Mert nem hiányzik nekem még egy stresszforrás.

4. Mert ha belekezdek, akkor kvázi kötelező elvégezni, ha félúton befejezi az ember, akkor az egyrészt egy jókora támadási felület, másrészt meg anyagi vonzatat is lehet, mert ha az intézmény fizeti, akkor könnyen lehet, hogy ha nem sikerül elvégezni, akkor fizethetném a tandíj összegét. (Úgy meg semmiképp nem mennék el egy munkahely által erőltetett képzésre, hogy még én fizessem azt. Esetleg akkor, ha egyébként nagyon érdekelne, és szívesen elvégezném, de akkor meg magamtól is beíratkoznék..)

5. Mert egyszerűen nem akarom, kicsit sem érdekel az a képzés, és amúgy is: hadd döntsem el én, hogy akarok-e valamit tanulni, vagy sem. Hadd rendelkezzek én a saját szabadidőmről.

Az meg, hogy hány embernek van jogosítványa, meg kinek hánadjára sikerül, olyan szinten irreleváns... Neked kell tudni, hogy szükségét érzed-e, vagy hajlandó vagy-e áldozni rá, és ha nem, akkor kategorikusan meg kell mondani, hogy NEM.

A tanári dologgal kapcsolatban meg: nehogy elvállald! Ha kekeckednek, akkor meg kell mondani, hogy te nem arra szerződtél le, és nem, nem fogod elvállalni.

Egyrészt egy rémesen undorító hozzáállás, amikor egy emberrel akarnak mindent elvégeztetni. Gyakorlatilag rajtad spórolnak, mert ahelyett, hogy felvennének egy másik embert a másik munkakörre, inkább a nyakadba varrnak mindent.

Másrészt meg: ha egyszer elvállalsz valamit, akkor onnantól azért te felelős vagy. És azért a tanári szakma nem könnyű. Ott neked gyerekeket kell fegyelmezni, motiválni, meg számtalan szabályt be kell tartani. Máskülönben akár még bajba is kerülhetsz. Persze, vannak jobb helyek, és jobb osztályok, de elég, ha pár deviáns gyerek van az osztályban, netán egy hasonló szülővel a háta mögött, ha egyszer úgy szólsz nekik, ahogy az nem tetszik, simán akár fel is jelenthetnek. Csak úgy beillesztem ide: [link]

Oké, ez egy rendkívüli eset, de nagyon könnyen megütheti az ember a bokáját, ha nem ügyel kínosan mindenre.

De még ha simán csak arról lenne szó, hogy nem megy úgy a tanítás, vagy akár a fegyelmezés, mint ahogy elvárnák, akkor nyugodj bele: ugyanúgy kapnád a fejmosást az igazgatótól, tök mindegy, hogy te eredendően nem tanárként kerültél oda.

És tényleg nem érdemes mindent elvállalni, mert a terhek csak nőnek, a stressz nő, az elvárások nőnek, a fizetés ha emelkedik is, annyival nem, hogy megérje, és mint írtam, amit egyszer elvállaltál, azt tökéletesen kell végezned, különben támadható vagy. Nem érdemes mártírnak lenni egy munkahelyért. Az embernek saját magára is gondolnia kell. Ahogy egy kollégám mondta még pályám kezdetén: "védd a sggedet, mert más nem fogja megvédeni."

#3: De, igazságtalan.

"többet vártak"

Itt a probléma. Amikor az ember elvállal egy állást, akkor elég konkrétan megvan, hogy mire szerződik. Nem többre, nem kevesebbre.

#4 "Már sok energiát meg pénzt fektettél bele."

Igen. Olyan ez, mint a szerencsejátékos, aki már a fél vagyonát eljátszotta, de ha már ennyit beleölt, akkor nem hagyja abba, hátha egyszer nyer. És a vége az lesz, hogy midnenét elveszti.

Nem érdemes túlmisztifikálni. Nekem sincs jogsim, de mégsem volt soha problémám a munkakereséssel, ráadásul nem is szeretnék olyan helyen dolgozni, ahol autózgatni kell.

Van, akinek ez könnyen megy, van, akinek kevésbé.

Van, aki szeretné letenni, van, aki nem.

Mint mondtam: nem kell túlmisztifikálni. Jogosítvány nélkül is van élet, és ahogy írták, mindenkinek a szabad döntése, hogy mit szeretne, és mit nem.

#4 "A legtöbb munkahelyen sajnos nincs elismerés."

Ez talán igaz is.

De az ember miért elégedjen meg egy olyan munkahelyen, ahol egy darab rongyként bánnak veled? Mert bizony van rendeget olyan munkahely, ahol elismerik a jól végzett munkát. Nem szabad megelégedni a langyos posvánnyal, amikor jobb is akad.