Nem tudom mit kezdjek az életemmel? Intp személyiségtípussal hogy bírnám az ápolói munkát?

Érdekel a pszichológia, pszichiátria, neurológia, de legfőképp a pszichológia, viszont min. 24 évesen tudnék bekerülni egyetemre (most 22 vagyok). Nagyon elkésve érzem magam ilyen szintű tanulással, kb. 30 valahány éves koromban kezdhetnék el dolgozni, (ja és amíg tanulok miből élek? Max. levelező de akkor is csak vegetálnék évekig) és egyébként praktizálni nem igazán szeretnék/tudnék úgy érzem. Inkább csak a tudásvágy és környezet miatt csinalnám, vagy kutatómunka érdekelne, esetleg kriminálpszichológia.

A másik probléma, hogy egy kis időre kikerültem külföldre (hollandia), és rájöttem, hogy aki nem akar kicseszni magával az jobb ha elfelejti magyarországot (tudom, hogy ez undorítóan hangzik, de ez az igazság).

Arra gondoltam, hogy szeptembertől magyarországon elkezdenék egy ápolói okj-t, majd abban dolgoznék itthon egy pszichiátrián, (nem kimondottan életcél, csak valamennyi ideig) viszont a személyiségem nem igazán illik ehhez a munkához, sőt, egyáltalán nem tudom elképzelni magam ápolóként. Empatikus vagyok, de inkább introvertalt. Nemtudom megérné-e, mennyit tanulnék az emberekről (talán semmit), vagy a szakmáról.

Utána eltudnám dönteni, hogy külföld, vagy magyarország, illetve akarok-e tanulni.

Most augusztusig külföldön szeretnék lenni (januárba tervezek visszamenni), de az is benne van a pakliban, hogy nem akarok hazajönni (most is mikor hazajöttem teljesen ezt éreztem).

A külföldön való tanulást lehetetlennek érzem, nyelvtudásom szinte semmi.

De amikor hirtelen hollandia után magyarországon lettem, még ezt se tartottam elképzelhetetlennek.

Szóval magyar egészségügy, ápolói - segédápolói munka pszichiatrián? Vélemények, tapasztalatok? Aki esetleg volt pszichiatrián, mint beteg az is érdekelne.