A munkanélküliség nagyon rossz érzés?

Nekem nem volt vele semmi bajom. Bár nem is szorultam rá hogy dolgozzak, jött be máshonnan annyi pénzem hogy megéljek, szóval ez nem stresszlt.

Élhettem a hobbimnak, egész kellemes volt. Az meg hogy másik kérdezgették, hát hadd kérdezzék, miért lenne gáz hogy nincs ha próbálok szerezni/nincs rá szükségem?

Igen, kegyetlenül rossz érzés munkanélkülinek lenni.

Tehetetlenség, kiszolgáltatottság, reménytelenség és ha ez nem lenne elég, mindig rád talál, aki okosabbnak véli magát és elkezd emiatt piszkálni, mert csak. Amikor úgy érzed, megtettél mindent, amit meg tudtál és a képedve vágják napi szinten, hogy "El kell menni dolgozni!", meg "Csak az nem talál munkát, aki nem akar!", akkor vannak az embernek érdekes gondolatai, de sok embernek kapcsolatai mennek rá adott esetben egy tartósabb munkanélküliségre. Amíg van munkád, mindenki haver, meg mindenben is bármikor tud segíteni, aztán amikor az utcán hemperegsz munka nélkül, valahogy eltűnik vagy átlényegül mássá mindenki, akinek a munkával töltött időszakodban akkora arca volt, mint egy felnyitott tetejű zongora.

El is szoktak maradni számos esetben a "sajnálkozó sorstársak" ilyenkor az ember mellől! Mérhető ezen is, hogy milyen szinten felületesek a 21. századi emberi kapcsolatok, - van az embernek 300 ezer fütyikönyves haverja, cimborája, akiknek 10-15 %-ára "bármikor, bármiben számíthatsz", - de ilyenkor lapos mindegyiknek a pofája és a sajnálkozva együtt bólogatáson kívül csak kevesen képesek többre.