Elítélendő dolog az, ha valaki a más hasznáért nem akar dolgozni?

Mindig mondják hogy lusta disznó vagyok amiért nem akarok elmenni dolgozni.

Azt meg mindenki elereszti a füle mellett, hogy nekem nem azzal van a bajom hogy dolgozni kell, hanem hogy másnak a hasznáért, gazdagodásáért kell ott dolgoznom.

Érted, heti öt nap be kell járni 8-10 órát melózni, fix munkaidőben, csomó kötöttség, nagy felelősség, folyamatos hajtás, mindezt azért hogy keressek valami 180 ezret amiből megélni se lehet, és valami kopasz golyófejnek hajtsam a hasznot a munkámmal, aki meg egy hónapban egyszer bejön 10 percre a vadonatúj 80 milliós luxusautóval, aláír két papírt meg kiad pár ukázt aztán megy is tovább mert indul a repcsije a kanári-szigetekre.

Nekem nem pálya az hogy más jólétéért, gazdagságáért gürcöljek. Dolgozzon magának. Ne én teremtsem meg számára a luxus nyaralásra, luxusautóra meg kacsalábon forgó palotára valót, amíg nekem meg annyi sem jut amiből normálisan kajálni tudnék vagy egy streaming előfizetést fizetni. Ha már dolgozok, akkor 100%-ban a saját magam hasznára dolgozzak.

Ez miért annyira elítélendő?