A pornózás társadalmilag miért elítélendő dolog?

Azok ítélik el őket, akik irigyek.

Egy pornós pasi egy rakàs nőt dug pénzért, egy pornós csaj meg pàr jelenetért annyit megkeres, mint màs egy hónapban a gyàrban. Plusz egy rakàs rajongója van a vilàgon.

Ezek a dolgok persze, hogy sokakat idegesítenek.

Azért,mert b...szással keresik meg az én felelősségteljes állásomból kapott fizetésem többszörösét.

És azért, mert elítélem,hogy a nő ennyire tartja magát,hogy megdugják egy kamera előtt. Nem vagyok prűd,de számomra ez egy darab hús,és nem nő. A nő a viselkedésétől nő. Férfiként írtam,azért emeltem ki a nőt.

Nem elítélendő, mindenki látott már pornót, és van akinek jobban bejött vagy nem volt más lehetősége, vagy csak olyat néz ami érdekli de nem csinálná. Valahogy nálunk ha ez társaságban szóba kerűlt senki nem tagadta.

Nem attól lehet ártalmas mert elhiszik, hanem hogy sokaknak ez a felvilágosító anyag azon túl hogy az iskolában elmondják nemi betegséget vagy gyereket szedsz össze, úgyhogy húzzál gumit vagy ne is csináld soha, azt jóvan. Persze erről sem a műfaj tehet, de ettől még sajnos rombolja a szexuális kultúrát ezerrel.

Az is probléma, hogy ami kíváncsiságként indul később okozhat kényszereket, olyan fétiseket amik nem az ember tulajdonságaiból jönnek, hanem rossz társításként rögzülve jön létre.

Fura dolog ez, mert régebben én is azt vettem észre, hogy a főzőműsorok nézéséhez igazodott az étvágyam, és az valahol tényleg gáz, hogy lábasból eszem a zacskós kaját miközben azt nézem, hogy mások terített asztalnál 3 fogásos ebédet kóstolgatnak... az ember érzi, hogy kényszermegoldáson van, és az kicsit szánalmas. Van az úgy, de ettől még így van.

Talán nincs igazam ebben, de a pornósokat ha el nem is ítélem, azért valamennyi előítélet van bennem irántuk. Nem tudom milyen betegség lehet a neve, de vannak ilyen néha túlzott félelmeim a testnedvekkel terjedő betegségektől, és el szoktam képzelni őket uv-fény alatt. De azért nincs igazam mert ettől függetlenül megnézem őket. Bár felőlem anime is lehet.

A pornózással az a baj, hogy kb. semmi köze a szexualitáshoz. Olyan mint a gyorskaja: éhes vagy, lenyeled és azt hiszed hogy ettél. Közben csak egy halom üres kalóriát vettél magadhoz. Sok köze az étkezéshez nincs, csak az étvágyat csillapítottad.

A szexualitás is hamarabb szól intimitásról és szenvedélyről, mint technikáról meg fétisről meg tökéletes testről meg egyéb "mesterséges" izgalomkeltésről. (Itt sincs egérút, mint mindenhol másutt...)

A pornó talán a legveszélyesebb művészet. Ezt akkor a hőzöngők kedvéért kibontanám.

Igen, a pornó művészet. Az a célja, hogy gyönyörködtessen, hogy olyat mutasson, amit te magad talán el sem tudtál eddig képzelni, és ha jól csinálják, olyasmit ültet a fejedbe, amit egy életen át nem felejtesz el, és jó értelemben. Ahogyan életre szóló élmény például egy Wagner-szimfónia, úgy például Silvia Saint egy jól sikerült jelenete is lehet az. Már persze, ha nem valami prűd majom vagy, aki fölényesen közli, hogy márpedig az nem úgy van, mert ő olyan erkölcsös, hogy ilyen eszébe sem jutna. S az sem érv ez ellen, hogy "b.ni mindenki tud". Igen, tud, mint ahogy festeni, énekelni, szobrot faragni vagy verset írni is, csak kérdés, hogy az érdemes lesz-e bármilyen figyelemre.

Másrészt a pornózás veszélyes művészet, mert az emberséged legelemibb sarokkövét áldozod fel érte, és könnyen helyrehozhatatlan morális ronccsá tesz. Nagyon jó példa erre Bree Olson, aki több száz filmben szerepelt, és most zokogva átkozza magát, mert soha nem lesz az emberek szemében más, mint egy pornós qwa. Undorodik magától. Itt olvashatsz róla:

[link]

De említhetném azokat is, akik kábítószerbe, öngyilkosságba menekültek, amikor felismerték, mit dobtak el maguktól. Sokan voltak így. Sokan csak egyszer tették meg, 18-19 évesen, és ők is későn ébredtek rá, hogy vége, ezt az életben le nem takarítják az Internetről, és nincs visszaút a régi életükhöz. Soha senki nem tekint rájuk potenciális társként, partnerként, fel sem tételezi, hogy hűséges, szerető társak lehetnek. Ennek megfelelően magányosan öregednek és halnak meg.

Ám nem mindenki ilyen. Az igazán nagy formátumú pornósok örömmel, szenvedéllyel csinálják, és kifejezetten élvezik, hogy nézik őket. Exhibicionisták, ez a fétisük. Az imént említett Silvia Saint például ilyen: miután egy egész generációnak adott felejthetetlen pubertáskori élményeket (bár én 24 voltam, amikor először láttam őt, de azóta is ő nekem az erotikus etalon) most üzletasszony, és nem csinál belőle különösebb ügyet, hogy mivel töltötte fiatal éveit. Jenna Jameson, Tera Patrick szintén. Ők azok a ritka és szerencsés kivételek, akiket nemhogy kinyírt volna a pornó, de boldoggá tette őket. Pont azért annyira élvezetesek a filmjeik, mert tényleg magukat adják benne.

Jó, tudom, megint jönnek a prűdek, hogy micsoda fertő, ha egy nő ettől boldog, hogy három pali farkalja őket a kamera előtt. Igen, és akkor mi van? Jobb ember vagy tőle, hogy leszólod? Irigyled, mert ő nemcsak misszionárius pózban csinálja havonta egyszer? Ja, persze, tudom, nem is úgy van, te egy szexisten vagy, hogyne. Hagyjuk.