Régi tanító vagyok, lelkiismeretes,szakmailag felkészül.Tanításunk alapja a motiváltság,pozitív visszajelzések.Ez az attitűd a pedagógus és munkaadója közötti kapcsolatra is érvényes?

Nyugdíj előtt állok. Lelkiismeretes,szakmailag jó tanítónak hittem magam,aki mindig igyekezett jól megfelelni.Előzetes jelzések nélkül,egy épp tornyosuló krízishelyzetben, elő

vett a vezetőség, egyoldalú óra látogatások után, fél éves gondos, eredményes munkám után máról holnapra elvették tőlem a tantárgyak tanítását, leminősitettek, és segítségnyújtási cimszó alatt az 1hónapot hiányzó osztályfőnökhöz csoportosították át a magyaróráimat,én pedig megkaptam az összes készségtárgyat.Ő egyszerre két lovat is megül szaktanácsadóként.A hétből csak 4 napot kell tanítania, osztályfőnökség ide vagy oda.

A vezetőségi döntés indoka, hogy így tudták megtartani munkaerőket.Valóban, több nyugdíjas visszajött teljesállásba. Én,aki pedig ténylegesen aktiv dolgozó vagyok, köszönetet kéne mondandjak, hogy a megalázó leminősítésemmel megtartottak a készség tárgyakhoz.

Megtörtek, motiválatlanul,esély nélkül parkolóba tettek. A "nagyok" között leminösültté motiválatlanná tettek. Egy jó szót, építő kritikát nem kaptam. Aki így jár, az hogy tudja az álságos szemléletet alkalmazni a tanítása során?! Motiválatlan tanitson nmotíváltan! Tanítson úgy, amiben nem tud hinni.