Egy tanár a magánéletben is tanár? Viselkedésével minden esetben példát kell mutasson?

Már nem vagyok a pályán,de magánemberként sem lengtem volna ki,nemhogy tanárként.

Semmilyen erkölcsi alapom nem lett volna a diákokkal szemben semmit szóvá tenni, ha úgy viselkedem,ami elítélendő. Sem akkor,sem azóta nem voltam olyan, ami kifogásolható.Ha találkozom azóta már családos tanítványokkal,mindig szóba jön : " A tanár úr példát adott és amit adott,az joggal várta el mástól is.Köszönet ezért."

Sajnos tudom, voltak és vannak kartársak, akik erkölcsileg problémásak.Ha ilyen lettem volna, nem lett volna képem másnap bemenni az osztályba.

Egy volt tanár

Tanárként válaszolok.

Én is járok szórakozni, sőt sörözöm a haverokkal a focimeccs előtt. Többször találkoztam a tanítványaimmal hol itt és hol ott. Természetesen nem voltam részeg, de azért a szalonspicc meg volt.

Ezt a példamutató tanári magatartást a magánéletben el kell felejteni. Nem a középkorban élünk. A magánélet és a munka között én éles határvonalat húzok. Soha nem volt még ebből problémám; se a diákok, se a tanárok, se a szülők, se a tankerületes emberek nem problémáztak a viselkedésemmel.

Volt olyan, hogy a focimeccs után a rendőrök igazoltattak és látták a diákjaim. Ebből sem volt semmilyen hátrányom.

"Semmilyen erkölcsi alapom nem lett volna a diákokkal szemben semmit szóvá tenni, ha úgy viselkedem,ami elítélendő. Sem akkor,sem azóta nem voltam olyan, ami kifogásolható."

Az ilyen tanárainkra szoktunk úgy visszaemlékezni, hogy túl komolyan vették magukat. Alsó tagozatban esetleg még működik, 12 éves kor felett úgysem hiszi el senki. Emberek vagyunk, időnként mindenki vét.

#6 vagyok

Amúgy, iskolák elé tanárok is ki szoktak állni cigizni, ha ez senkinek nem probléma, akkor a fenti eset miért is lenne?