Ez a szituáció csak szerintem volt eszméletlen kínos?

Háttértörténet, hogy értsétek: Tavaly nyáron diplomáztam le és utána dolgoztam szakmámba nem illő helyen de nagyon nem szerettem a munkám és otthagytam 2 hónap után. Azóta már 7 hónapja nem vesznek fel sehova és szülők tartanak el, mert nincs bevételem.

Anno 2 éve diákmunkáztam az egyetem egy szegletén fél évet, bár nem volt a legjobb az sem, mert bruttó 1000 ft/órában dolgoztattak és heti 10 órás munka volt (napi 2 óra), ami havi bruttó 40.000 ft volt és semmi motivációm nem volt bejárni se a pénz miatt, se úgy alapjáraton nem volt kedvem napi 2 órákra bejárni és eléggé unott ember voltam, sajnos olyan hülye is voltam, hogy volt nap amikor szó nélkül be sem mentem mert nem volt semmi affinitásom.

Szüleim nekem keresnek munkát, mert nem akarják többé a fenekem eltartani 24 évesen és meglátták, hogy az egyetem megint meghirdette ezt az állást, de most teljes munkaidősben. Érzelmileg manipuláltak, hogy jelentkezzek ide vagy kiteszik a szűröm... Emellett megmondták, hogy mit és hogyan csináljak a jelentkezésnél és én hülye hallgattam az instrukciójukra, ami miatt szerintem nagyon kínos a történet.

Na és itt kezdődik a mai sztori: Nagy nehezen bementem az egyetem munkaügyi osztályára és jelentkeztem, a munkaügyis eléggé bunkó volt mert miután leadtam az önéletrajzom papírosan én utána elkezdtem (anyám nyomására) neki kántálni hogy én már dolgoztam itt diákmunkában és milyen jó voltam stb, hogy meggyőzzem hogy én vagyok a jó jelölt. Emellett kérdezgetnem kellett a munkaügyist (mert be kell menjek oda anyám nyomására..), hogy hol van most az a szeglet (mert átköltöztek egy új helyre). Nagy bunkón válaszolt és már konkrétan idegbetegen kiküldött a munkaügyis hogy menjek már.

Na de ezzel nincs vége, mert ugye anyám azt mondta, hogy amint megvan az új helyük akkor menjek be és újságoljam el nekik (ugye a volt munkatársaknak), hogy én is jelentkeztem az állásra. Én hülye pedig ezt meg is tettem, bementem hozzájuk, természetesen meglepődtek, hogy mit keresek itt, hogyhogy nem a szakmámban vagyok elhelyezkedve és miért nem találok állást. Ezeket (végig hazudva természetesen) átbeszélve utána elkezdtem nekik mondani, hogy nem kell aggódniuk mert jelentkeztem ide meg reméljük felvesznek, stb. Na és itt van ami nagyon ciki, hogy az egyik munkatárs mondta, hogy hát most még csorognak be az önéletrajzok és majd értesítenek a dologgal kapcsolatban, utalva arra, hogy ne akarjam őket ott helyben meggyőzni, hogy vegyenek fel. És eléggé égett a pofám, mert tényleg úgy éreztem hogy úgy beszéltem, hogy akkor mást letojva akkor ismerősként én legyek a kiválasztott itt és most... Gyorsan le is léptem a fenébe mert annyira kínosnak találtam.

Csak szerintem volt az egész kínos?