Egy főnök miért lesz szigorú és/vagy bunkó?

Mert pszichopata.

Itt van erről egy jó írás.

[link]

18: ez nem ilyen egyszerű, a gyakori keretei nem elegendőek ezt kifejteni - olvasgass vezetéspszichológiát (meg úgy általában) pszichológiát, vezetéselméletet, szervezeti menedzsmentet, HR szakirodalom motivációval foglalkozó részeit stb. hogy jobban megértsd.

Nagyon leegyszerűsítve: nincs ilyen, hogy "főnöknek megy", hanem dolgozik valahol és a kvalitásai alapján egyre feljebb lépked a ranglétrán vagy kirúgják gyorsan ha az adott cég vezetési stílusa nem egyezik az ő kommunikációs stílusával, hiszen vannak olyan munkahelyek, ahol nem marad meg egy ilyen típusú ember, mert a vezetőség ott tisztában van azzal, hogy hosszú távon kontraproduktív egy ilyen jellemű kolléga és főnök, mindegy milyen a környezet (kivéve talán a katonaság, fegyveres testületek).

De előbb-utóbb talál olyan céget, ahol a vezetőség vagy egy adott osztály vezetője hasonlóan gondolkodik mint ő, ott csak azt látják, hogy "hatékonyan dolgozik, határozott" stb., hogy közben mondjuk a kollégáival úgy bánik mint egy ronggyal, learatja az ő babérjaikat, manipulálja őket stb., az nem érdekes, akkor ott van esélye előre lépni, hát így lesz belőle főnök és viszi tovább ezt a stílust. Ezeknél a cégeknél, vagy az adott osztályon az átlagnál általában magasabb a fluktuáció (kivéve ha olyan helyen van, hogy nincs más alternatíva, ezért a dolgozók kénytelenek benyelni mindent), ami megerősíti az ilyen stílusú embereket, hogy köcsögnek és keménykezűnek kell lenni, mert a lusta dolgozók úgyis lelépnek, szóval ki kell préselni belőlük, amit csak lehet.

Sok ilyen stílusú ember ezért is indít saját vállalkozást, mert érzik, hogy nem illeszkednek be egy szervezetbe sem, hát majd neki lesz saját, ott majd ő mondja meg mi hogyan lesz.

A legtöbb ilyen jellemű ember nem látja, hogy ő ilyen típus, ha megkérdezed nem úgy jellemzi magát, hogy köcsög, bunkó, alázó stílusa van stb., hanem max. azt mondja, hogy szereti a rendet, a fegyelmet, nem szereti a mellébeszélést stb. a családjában, illetve hajlamos mentegetni magát, hogy ő nem lenne amúgy bunkó, de blablabla (mit csinált a másik rosszul, hogy ezt hozta ki belőle). Haverokat, barátokat valószínűleg hasonló jelleműeket talál, így egymást megerősítve úgy gondolják, hogy ez egy normális dolog (hogy pl. bunkó a pincérrel vagy eladóval), különböző szitukban különbözőképpen magyarázzák ezt meg maguknak, hogy miért helyes, miért normális, hogy így reagáltak egy adott szituban.

Valaki írta/linkelte, hogy nárcisztikusak, pszichopaták gyakran kerülnek vezetői pozícióba - nagyon leegyszerűsítve pont azért, mert nekik egy olyan döntéshozás, amiben a másik emberi lényt elsősorban nem emberi lényként kell kezelni, hanem egy legyőzendő akadályként sokkal könnyebb, mint egy empatikus embernek. Vannak más tényezők is, meg nem fekete-fehér ez, de ez az alapvető oka (pl. van egy olyan szitu, hogy ha x dolgozót elküldesz, akkor a többivel túlél a cég, de ha mindenkit megtartasz, akkor tuti csődbe megy, nyilván meg kell hozni a döntést és el kell küldeni x embert, a kérdés, hogy ezt mennyire nehezen hozza meg, mennyit hezitál, kiket választ stb.).

Kríziskezelés más kérdés: krízishelyzetben hezitáló, nehezen döntő, esetleg érzelmek, vagy főleg érzelmek mentén döntő vezető lehet jó ember, de esetleg rossz vezető, ha nagyobb károkat okoz hosszú távon. Nem véletlenül szoktak ilyenkor, pl. felszámolás, csődközeli állapot, külső szakértőt beültetni a vezetésbe. Neki az a feladata, hogy "pszichopataként hozzáállva" oldja meg a helyzetet.

17-es voltam.

Még egy: börtön, javító, miért nem oda megy dolgozni kérdése. Nem véletlen, hogy ma már más pszichológiai jellemzők mentén keresnek őröket, felügyelőket ilyen helyekre. Nem szabad összetéveszteni a szigort, a fegyelmezést, a szabályok betartatását, és az erre alkalmas jellemet azzal a jellemmel, amiről te írsz.

17-es voltam.