Kisgyerekes anyukákat sok munkáltató nem vesz fel, mert ha beteg a gyerek, nem tudnak munkába menni - miért terjed el ez az életképtelenség, miért nem tudják megoldani, hogy dolgozzanak? 1990-ben születtem, és a szüleim sosem maradtak itthon velem.

Egyrészt ha a munkáltató NEM ALKALMAZ kisgyerekes nöt, az nem a nö hibája, ettöl nem életképtelen.

Másrészt régen - a te gyerekkorodban - a nagyszülök nyugdíjasként otthon voltak, ráértek a gyerekre vigyázni, ma ök még böven dolgoznak, azaz nem tudnak otthon maradni a gyerekkel.

Harmadszor a te gyerekkorodban is, meg ma is. rengeteg család volt, ahol NEM VOLT nagyszülö, ilyenkor egyik szülönek - tapasztalat szerint az anyának -kell otthon lenni vele, azaz nem tud munkába járni.

Negyedszer, ha egy 7 éves gyereket egyedül hagynak egész napra, az még akkor is büntetendö, ha a gyerek egészséges. De rengeteg gyerek 1-2-3-5 éves LENNE, amikor az anya elkezdene doglozni, ekkora gyereket meg egyetlen épeszü ember sem hagy akár egy órára sem egyedül.

Mellesleg a legtöbb beteg gyereknek nem be kell venni egy aszpirint, ennél komolyabb ellátásra van szüksége. Persze, kivülállólént könnyen okoskodsz, kiváncsi lennék, ha tényleg ilyen helyzetben lennél, mit tennél.

DE az egész vitának azért nincs értelme, mert hiába tudná elvileg megoldani a szülö a gyerekfelügyeletet, ettöl még nem veszik fel sehová!

Régen sokkal nagyobb esélye volt egy gyerekes szülőnek, hogy a családja kisegítse, mert:

- nem tolódott ki ennyire a gyerekvállalási kor, így kevesebb esély volt rá, hogy már ne legyen segítő nagyszülő, mert már meghalt / olyan idős, hogy konkrétan nem lehet gyereket rábízni egészségügyi problémák miatt / nem tud átjönni / mozogni

- alacsonyabb volt a nyugdíjkorhatár... pl. a nagymamám, amikor rám vigyázott anno (89-es vagyok), mai körülmények között nem lett volna annyira mozgósítható, mert nem érte volna el a nyugdíjkorhatárt; kérdés, hogy tudott-e volna kivenni ezért szabadnapot és azt hogy fogadta volna a munkáltató... meg amilyen szar a nyugdíj, sokan úgy döntenek manapság, hogy tovább dolgoznak (pl. nekem mind2 szlőm dolgozik még, pedig már elérték a korhatárt)

- nem mindenki nagyszülei, rokonai élnek hozzá közel - mai is rengetegen költözne fel nagyvárosokba, főleg Bp.-re... még ha lenne is nagyi, egy hirtelen jött betegség miatt akár több órába is telhet, amíg sikerül eljutnia a gyerekhez (vagy a gyereket eljuttatni hozzá)... míg régebben nagyobb eséllyel éltek egymás közelében

+ azért van az a korú gyerek, akit tényleg felelőtlenség még egyedül hagyni otthon (főleg ált. iskola 1-2. osztály és annál fiatalabbak)

a megoldás erre az lenne, ha segítené az állam ezeket a szülőket, vagy home office-os munkalehetőséget kapnának. Illetve nem kicentizni a felvett embereket, hogy épphogy el tudják végezni a munkát, hanem annyit felvenni, hogy ilyen helyzetben igenis legyen helyettesítésre kapacitás.

"Rendesen neveltek ezért nem voltam olyan fogyatékos hogy ne tudjam bevenni akkor és úgy a gyógyszert ahogy kell."

Azt ugye tudod, hogy ha a gyerek valamiért véletlen többbet vagy a másikat veszi be és emiatt baja lesz, elveszik a szülöktöl, öket meg megbüntetik?

Nem tudom elképzeni, hogy van annyira felelötlen szülö, aki odaad a ygereknek egy csomó gyógyszert, és rábízza, mit csinál vele!

Szintén "90-es egyke gyerek vagyok, aki 1,5 évesen költözött el a szüleivel az ország túlsó felébe. Nagyszülők 500km-rel arrébb. Senkit sem ismerünk amikor ide kerültünk.

Anyám nem tudott otthon maradni, mert nem volt munkahelye, apa pedig nem tudott volna minket egy fizubol eltartani. Tehát anya apa is dolgozott, ráadásul munkájuk miatt össze vissza, még hétvégén is és ünnepnapon is.

Na ezt most hogyan oldanád meg?

Bölcsi alap dolog volt. Óvodába a szomszéd gyerekkel és szüleivel mentem busszal minden nap reggel és egyedül jöttem haza busszal késő délután.

Sokszor voltam egyedül otthon, apám kollégája 1 utcával arrébb lakott, aki néha a barátnőjével lejött megnézni, hogy élek-e még.

Igen, tényleg meg lehet oldani.

Kérdés az, hogy ez így jó-e és biztonságos-e a gyereknek?

13-ra:

Te nem hallottál arról, hogy 65 év a nyugdíjkorhatár?

A nők számára biztosított 40 év szolgálati idő utáni nyugdíjba pedig nem számít bele a felsőfokú tanulás, tehát náluk 22-23 éves kortól számolhatod a 40 évet.

Egyébként kötve hiszem, hogy ilyen tájékozatlansággal te cégvezető vagy. Inkább tűnsz egy tapasztalatlan, de nagymellényű, sokadrangú beosztottnak, akinek egyáltalán senki munkáját nem kell megszerveznie, és nem is lenne rá képes.

Amúgy 81-ben születtem, és emlékszem 5 éves koromból, ahogy az akkor 55 éves nagyanyám közli anyámmal, hogy végre nyugdíjba mentem, így mostantól menj be, és mondd meg a főnöködnek, hogy számíthat rád!

1. addig anyám sokat hiányzott miattam nyilván.

2. az én anyám mikor nyugdíjba ment végre hatvan akárhány évesen, már az összes gyerekem rég iskolás volt.

Szerencsémre anyósomék vénebbek :) így az elején övék volt a bébiszittelés oroszlánrésze, de akinél nincs nagyszülő, vagy a nagyszülő, kapaszkodj meg, alkalmatlan a gyerekfelvigyázásra változatos okokból, ott márpedig anyuka és megint kapaszkodj meg, APUKA marad odahaza, szóval mostantól a harmincas pasikkal is jobb, ha vigyázol ám!

" nem tolódott ki ennyire a gyerekvállalási kor, így kevesebb esély volt rá, hogy már ne legyen segítő nagyszülő"

A 80-as években születtem, apám 6. gyerek volt, emiatt az apai nagyapám már idős volt a születésemkor, rá nem tudtunk számítani, hogy segítsen, az anyai nagyszüleim meg bár fiatalabb korban lettek nagyszülők (anyai nagymamám 45 éves volt, mikor születtem első unokájaként, anyám 25 éves volt) egyszerűen nem akartak segíteni, nekik csak arra kellettünk, hogy mi segítsünk nekik házimunkában, kerti munkában, de sose viszonozták, csak kihasználták a szüleimet. Nem minden nagyszülő segít.