Kisgyerekes anyukákat sok munkáltató nem vesz fel, mert ha beteg a gyerek, nem tudnak munkába menni - miért terjed el ez az életképtelenség, miért nem tudják megoldani, hogy dolgozzanak? 1990-ben születtem, és a szüleim sosem maradtak itthon velem.

A kis gyereket ha tényleg nincs hova tenni, nincs ki vigyázzon rá még megértem.

De én is 90es gyerek vagyok 7-8 éves korunktol nem vigyázott ránk senki ha betegek voltunk.

Szendvicset tudtunk magunknak csinálni, ágyban maradtunk és tvztunk meg pihentünk mint egy normális beteg gyerek. Pikk pakk eltelt a 8 óra amég a szülők hazaertek.

Többet ők se tudtak volna tenni értünk.

Rendesen neveltek ezért nem voltam olyan fogyatékos hogy ne tudjam bevenni akkor és úgy a gyógyszert ahogy kell.

"40 év ledolgozott munkaviszonnyal 58-60 évesen? Nemár!"

Demár, mert alacsony a nyugdíj.

Nyilván nem tudom, hogy milyen jellegű a munka, de nálunk tudjuk úgy helyettesíteni egymást, hogy mellette a saját munkánkat is végezzük.

Jó lenne szerződést kötnöd a Meló-Diákkal , ha egyszerű a munka, és olyankor beugrana egy diák, Pl a Tesco így oldja meg, ha valaki táppénzre megy.

Magánóvodában, ahová a gyerekem jár, ha egy óvónéni, vagy dadus kiesik, beáll helyére aznapra az óvodavezető.

Nem javasoltam, hogy álljon le minden, ez csak a te felvetésed.

Olyan munkahely is van, ahol a helyettesítést úgy oldják meg, hogy beugrik egy volt kolléga, olyan, aki már nyugdíjas. (A szomszédom nyudgíjas, ő dolgozik így néha).

Nyilván sokféle más megoldás is létezik, de ha nem találod meg a megfelelőt, akkor ez első sorban a te hibád. A vezető feladata megszervezni a helyettesítés rendjét.

Ha a cég a sajátod, akkor főleg indokolt lenne, hogy mielőbb megtaláld a megoldást.

Nem csak kisgyerekes anyukákkal történhet meg ez a hirtelen kiesés, hanem bárki megbetegedhet, bárkit baleset érhet, bárki meghalhat és olyankor szerinted mi a megoldás?

"Rendesen neveltek ezért nem voltam olyan fogyatékos hogy ne tudjam bevenni akkor és úgy a gyógyszert ahogy kell."

Ez a betegségtől is függ, egy kis köhögéssel engem is egyedül tudtak hagyni, lázasan viszont nem.

Amikor a munkáltatók a kisgyerekes szülőktől tartanak, ott inkább kisebb gyerekekre gondolnak. A bölcsődés, óvodás kisgyerekek szoktak igazán gyakran betegeskedni, és gondolom vitán felül áll, hogy őket nem lehet otthon hagyni egyedül. Kb. ált. isk. alsó tagozata (7-10 éves korosztály) az, ahol már egyrészt ritkulnak a megbetegedések, másrészt jobban otthon lehet hagyni őket. A kritikus időszak az, amikor először kerül közösségbe a kisgyerek. Ott sokszor egy-két éven át is tart az az időszak, amikor két hetet megy óvodába/bölcsődébe, egy hetet beteg. Vagy fordítva. :-)

Ugyanakkor, kérdező, tartsd szem előtt az alábbiakat is:

a) Amikor orvoshoz kell mennie, mindenképpen kell melléje felnőtt, legalább 10, de inkább 12-14 éves koráig. Én 1973-ban születtem, tehát még sokkal előbb, mint te, kérdező. Emlékszem, felső tagozatos koromban a nyári táborokhoz való orvosi igazolásért már egyedül mentem, de amikor beteg voltam, anyukám is ott volt. Akkor már nem maradt otthon velem, az orvoshoz is simán elsétáltam egyedül, de az orvossal való adekvát kommunikációhoz (hogy pl. minden fontosat megjegyezzek, amit mond) egyszerűen még kicsi voltam.

b) Én pl. sokszor hányós beteg voltam. Egy hányós gyereket még felső tagozatos korában sem hagynék otthon egyedül.

c) Odáig szép, hogy elheverészik a gyerek egyedül a szobájában, de ebédet is kell melegíteni neki (tegyük fel, a tízórait megoldja magának vagy anyukája elkészíti előre). Egy alsó tagozatos gyerekre nem biztos, hogy egy gáz- vagy villanytűzhely kezelését rá kéne bízni, maximum egy mikrohullámú sütőt. Szóval a dolog nem kivitelezhetetlen, de kissé necces.

d) Sokkal többen költöznek (megélhetés miatt) messze a szüleiktől, ami együtt jár azzal, hogy a nagyszülők egyszerűen nem tudnak ugrani ilyenkor. Vagy éppenséggel még ők se nyugdíjasok, tehát ugyanúgy dolgozniuk kell, mint anyukának-apukának.

Emellett osztom 2-es véleményét, én se mennék hozzád dolgozni. Hogyan oldod meg, ha maga a dolgozó beteg???? Mert ilyen is előfordul ám! Ha azt mondod, hogy nálad a dolgozó nem lehet beteg (ill. betegen is menjen dolgozni), akkor abban a pillanatban állnék föl az állásinterjúról!

"40 év ledolgozott munkaviszonnyal 58-60 évesen?"

40 év ledolgozott munkaviszony után csak a nők mehetnek dolgozni. Mellesleg, régen fiatalon szültek a nők.

Nálunk pl. az én részemről nincsenek szülők (bántalmazó, alkoholista szülők, talán csak érhető, hogy ha lennének, akkor se tudnám rájuk bízni a gyereket), apám már teljesen leépült, nem is tud magáról, anyám meg 23 évesen szült, én 28 évesen, ergo 51 volt, mikor az unokája született, az hol 58-60?

De pl. anyósomnak is van még hàtra 4,5 éve, na igen, ő tudna esetleg vigyázni a gyerekre, szokott is, de majd csak bő 5 év múlva, mert - ismétlem - dolgozik. A mai nagyszülőknek még nem 60 évesen születik az első unokája.

Ja, mondok durvábbat: a mai nagyszülők nem is akarnak napi szinten felügyelni a kisunokára, ergo még ha nyugdíjasok, akkor sem feltétlenül lehet rájuk bízni, mert nem vállalják.

De sztem csak ilyen kamukérdés ez is, ennyire hülye nem lehet valaki, hogy ne lássa, ma még többségében dolgoznak a nagyszülei.

11-re:

A szabadságot is kell adni, csak szólok!

Igen, amikor valaki hiányzik, a többiek húzzák az igát helyette. Máskor meg ő megy szabira, őhelyette húznak. Egy munkahelyen ez természetes. Ha pedig a többiekre így aránytalanul nagy teher jut, akkor valóban túl kevesen vagytok.