A gyártósoron, hasonló helyeken dolgozó emberek nem akarnak feljebb jutni?

Nagy részüknek nincs rá lehetősége (pl nehezen tanulnak, azt meg nem engedhetik meg maguknak hogy évekig bukdacsoljanak egyetemen/okj-n) másoknak pedig csak az a fontos hogy legyen egy stabil munkahelyük.

Meg vannak akiknek a monoton munka az erőssége, így nem is akarna változtatni.

De amúgy miért nem kérdezel körbe a munkahelyeden? Biztos értékelnék a munkatarsaid.....

Soha nem dolgoztam gyárban, szóval nem tudom mennyire igaz, de azt hallottam hogy elég jó fizetéseket kapnak a gyártósoron.

A legtöbb ember alapvetően nem az adott dolog szeretete miatt dolgozik, nem a munkája a hobbija, csakis azért dolgozik hogy legyen pénze az élet alapvető szükségleteire, plusz a valódi hobbijaira.

Persze vannak akik szeretik a munkájukat és szívesebben dolgoznak mint ha mondjuk otthon töltenék az időt a szeretteik körében, vagy monduk elmennének kirándulni egyet. Ismerek ilyeneket. Ha nem kéne, mondjuk hétvégén, akkor is bemegy dolgozni. Pedig nincs is szüksége a plusz pénzre és ezt el is ismeri, egyszerűen szereti a munkáját. Az ilyen emberek lépkednek is felfelé a munkában, a magánéletük viszont nem sok jót foglal magában, hiszen a munkának élnek. Nincs idejük olvasni, túrázni, vagy akármilyen élményt megélni, mert fontosabb nekik hogy a munkahelyükön egyre feljebb kerüljenek.

De az ilyen ember nagyon ritka.

Szóval ha abból indulunk ki hogy a legtöbb ember csak a pénzért dolgozik mert alapvetően sokkal szívesebben töltené mással az idejét mint a munkával, akkor érthető hogy nem akar feljebb jutni, nem az okoz neki örömöt hogy a munkájában hol tart és mekkora a státusza, hanem az azon kívüli dolgok.

Én pl szellemi munkát végzek, fizet annyit amiből jó körülmények közt élhetek és semmiről nem kell lemondanom amit szeretnék. Hogy szeretnék-e feljebb lépni? Semmiképp. Tökéletesen elvagyok a jelenlegi pozíciómban. Csak a pénzért csinálom. Nem szeretnék felfelé lépkedni a szamárlétrán és bejárni egy komplett karriert, elég nekem ha van munkám ami fizet. Mert nem a munkának élek, hanem az azutáni dolgoknak.

Gondolom vannak a gyári melósok között olyan emberek akiknek a munka adja a napjaik értelmét, de a legtöbb szerintem ugyanúgy csak a pénzért csinálja, a munkaidő letelte után pedig éli a "valódi" életét, csinálja azokat a dolgokat amikért érdemes élni.

"csak nincs rá módon, sem lehetőségem"

Ezt is tőlük tanulhattad. Teszel érte h legyen? Merre tartasz?

Alapvetően kétféle ember van szerintem, akinek a munkája a hobbija, szenvedélye , meg az,aki nem azért él,hogy dolgozzon , hanem azért,hogy legyen pénze élni.

Ennek persze vannak árnyalatai . Lehet,hogy szeretne tanulni de nincs rá lehetősége, pénze,ideje,ereje .Lehet,hogy ő szeret a gyártósoron dolgozni,megszokta, elégedett vele. Lehet,hogy tudna feljebb lépni,de annyival nem kapna több pénzt , hogy megérje neki a plusz erőforrást ráfordítani ,akár pénzben akár időben. Arra is gondolj,hogy te itt vagy életerős fiatalként és nehéz váltanod egy jobb munkára, akkor ott van egy 50 éves ember akiért nagyon nem kapkodnak a munkáltatók,és adott esetben el kell tartania egy családot is, ő nem fog valószínűleg kockáztatni mert a gyárban biztos a helye.

Egyébként ez a szellemi munkát végzők körében,vagy jobban fizető munkakörökben is megfigyelhető,én például válthattam volna másik pozícióra 1,5* annyi pénzért, viszont a felelősség sokkal nagyobb, stresszesebb a pozíciót betölteni és több időmet is elvinné. Nekem nem éri meg ezért feladni egy nyugis és biztos helyet ,főleg,hogy már fiatal sem vagyok és alapvetően szeretem a mostani munkámat.

Huszonévesen kérdés nélkül rávetettem magam ilyen lehetőségekre, változik az ember ,élethelyzettől és életkortól függően is.