Boltosok és árufeltöltők! Olyan meg szokott esni, hogy egy termék ki van fogyva és egy vásárló ezért titeket szid, bunkóskodik veletek?

Nem vagyok árufeltöltő, de szállodában recepciósként engem hibáztattak azért, mert a városi élményfürdőben hideg volt a víz és a gyerek nem volt elég magas ahhoz, hogy használja a csúszdát és hogy ezekről tájékoztatnom kellett volna őket (hozzáteszem, semmit nem kérdeztek a fürdőről, nem én ajánlottam nekik - meg talán nem nekik kéne utánajárni, ha el akarnak menni oda?).

Ezek után simán el tudom képzelni az általad leírt szituációt.

Pont nálunk történt múlt héten, hogy a panaszkönyvbe akartak írni, mert kifogyott az egyik termékünk.

De volt olyan is, hogy rossz kamionra pakolták fel és máshol kötött ki aztán nem ért ide aznapra amire meg volt hirdetve és akkor valaki ki is rakott minket facebookra, hogy megtévesztjük a vásárlókat :D

Az ilyen, elvárásaikhoz képesti valóság miatt frusztrált emberekből a tipikusan buta bunkó típus mindig azt fogja hibáztatni, akinek először le tudja ordítani a fejét / akit az adott intézmény képviselőjének lát. Én ugyan nem voltam árufeltöltő, de ilyen plázában pultnál dolgozó eladó igen... a legnagyobb baromságok miatt engem vettek mindig elő a vásárlók, és konkrétan azt hitték, én tehetek róla.

Pl. hogy aznap nem volt ott a panaszkönyv, mert a főnök elvitte és nem volt pótlás - pedig volt nálam papír, felajánlottam, hogy megírom, le is másolhatja, de nem, én vagyok az oka (nem tudom, biztos azt hitte, megettem)

vagy hogy miért nincs ott a fekete poncsó, ami tegnap még ott volt

vagy hogy miért nem tudom, hol van a vadászbolt a plázában.

Gyorsétteremben dolgozom, nem boltban, de attól még minden nap mindenért én vagyok a hibás, én tehetek arról, ha nincs az, amit kért, én, a kasszás tehetek arról, ha lassan készül el a rendelése a konyhán, de volt, aki amiatt volt bosszús, mert csalja az asszony, és rajtam verte le, "mert még te is szopatsz" (percekig üvöltözött velem, mert a cég beszüntette a chiliszószt).

Egyszer egy vendég áramszünet miatt pampogott, hogy ő értesíti a fogyasztóvédelmet, mert a vásárlók megtévesztése, hogy nyitva kellene lenni, de nem vagyunk, hiába magyaráztam neki, hogy árammal működnek a gépeink, miután lemajmozta a pakisztáni kollégám...

Egyszer pedig egy hölgyet újra kellett éleszteni a vendégterünkben, egyrészt vérfeltakarítási, másrészt kegyeleti okokból bezártunk, verte ököllel az ajtót a paraszt, elmondtam neki, mi történt, hogy ez krízishelyzet, nem nyithatunk ki, amíg el nem tűnik a vér és a hatóság nem mondja azt, hogy nyithatunk. Továbbra is óbégatott velem, hogy de az is krízishelyzet, hogy ő éhes.

Mindenért én vagyok a hibás, mindenért, úgy érzem magam, mint egy szellemi prostituált, minden nap megerőszakolják a lelkem.