Meddig kellene tűrni, hogy valaki szülés után visszajön dolgozni, hozza a gyereket is magával, napi 6 órából 4-et a gyerekkel van, az ő munkáját meg másoknak kell megcsinálni?

Van egy nő, akit elhagyott a férje, és visszajött dolgozni. Ezzel alapjáraton nem is lenne semmi baj, ha a gyereket nem hozná be magával, aki folyamatosan ordít. Emiatt lassabban halad a munka, plusz ugye még az ő munkáját is sokszor nekünk kell megcsinálni (a határidőseket), a mi munkánk meg otthonra marad. Már unom, hogy mindig én legyek toleráns, mindig én nyeljek le mindent, csak mert ő egyedülálló. Nekem is van családom, nekem is van 2 gyerekem, akik annyit látnak belőlem, hogy eszeveszettül gépelek otthon, és folyamatosan meg vagyok csúszva. Mindig azzal érvel, hogy neki nehéz egyedül, amit én maximálisan megértek, de nehogy már mi sz.junk azért, mert ő a babócáját szopiztatja meg nem csinál semmit. Megnyugtatni se tudja a gyereket, folyamatosan sír.