Home office gyerekkel / nélküle - igazságtalanság különbséget tenni?

2 óvodás gyerek mellett olyan irodai munkám van egy 50 fős cégnél, ahol jelenleg nem megoldott a helyettesítésem. Mondhatni, kulcspozíció, legtöbbször a szabadságom alatt is kénytelen vagyok egy-egy telefont felvenni, emailre válaszolni stb. A gyerekekre sajnos nincs közeli segítségünk, de a főnököm szerencsére emberi, megértő. Most hétfőn hívtak az oviból, hogy taknyos az egyik gyerek, vigyük haza. Kizárólag taknyosság miatt 2 napig a férjemnek kellett itthon malmoznia vele, de mivel neki is nagyon fontos, hogy dolgozzon, kértem 1 nap home office-t a főnökömtől, megadta. Telefonon segítséget kértem egy kisebb feladatban egy (gyerektelen) kolleganőmtől, aki rám borította a bilit, hogy nem szívesen segít, mert utálja, hogy velem kivételez a főnök, és nekem covid után is ad lehetőséget home office-ra, míg másnak nem. Egy részről én sem értem, hogy miért nem lehet mindenkinek akár heti rendszerességgel 1-1 napot otthon dolgoznia, másfelől viszont azt gondolom, hogy - közhelyes, de - a gyerekteleneknek fogalma sincs róla, mekkora kín önmagában elkérni magam ilyen indokkal. Tehetetlen vagyok a hülye covid miatt is, ugrál a fejemen a gyerek, annyira jól van, én mégsem vihetem oviba. Csapdahelyzetnek élem meg, és borzasztóan hálás vagyok, hogy emiatt nem kerül veszélybe az állásom, családbarát a munkahelyem, de így sem mernék gyakran élni ezzel. A főnököm úgy fogja fel, hogy sokkal jobban jár a cég, hogy nem szabit/táppénzt veszek ki ilyenkor, hanem otthonról is tolom a szekeret, vállalom beteg gyerek mellett is. De nehéz megemésztenem, hogy közben másokban fortyog a düh, amiért ilyen "kiváltságban" részesülök. Hozzáteszem, hasonló helyzetben, vagy bmilyen családi okból másokkal is végtelenül megértő a főnököm, ha tudja, hogy az illető lojális és keményen dolgozik, ahogy én is. Mit gondoltok?