Hogyan könnyíthetnék a lelkifurdalásomon a régi munkahelyemen történtekkel kapcsolatban?

2015-ben bejártam egy kb. 20-25 km-re lévő városba dolgozni. Voltak furcsa munkatársaim, ugyanakkor a főnökeim közül néhányan időnként agresszívan, tiszteletlenül bántak a beosztottakkal, és ez számomra felháborító volt, de sokáig nem szóltam ez ügyben egy szót sem. Mindezzel egy időben fennállt egy olyan jellegű problémám is, hogy pszichés alapon két és fél hónapon át csak 0-1-2-3 órákat tudtam aludni éjjelente, és ez alaposan kikészített testileg-lelkileg egyaránt. (Hiába próbáltam különféle nyugtatókat, valeriánát, stb.)

A folyamat, amely az én szégyenérzetemmel ért véget, akkor kezdődött el, amikor velem is igazságtalanul bántak (a 2. hónap végén). Akkor megfogadtam (a jó ideje egyre növekvő) dühömben, hogy bosszút állok, illetve, mivel nem bírom tovább az alváshiány miatt, felmondok. Nem fogadták el a benyújtott kérelmemet, mivel munkaügyileg nagyjából jól helytálltam, és egyszer nagylelkűen kifizették az egész havi béremet, amikor csak fél-háromnegyed hónapot tudtam a munkahelyemen tartózkodni, egyéb egészségügyi okok miatt. - Vannak súlyos pszichés zavaraim. - (Legbelül hálás is voltam a bérkifizetésnek, ez tényleg rendes volt tőlük, nem lehet ezzel kapcsolatosan egy rossz szavam sem, nem is volt.) Otthon megbeszéltem az elutasításukat anyukámmal, és elmondtam mindent. Arra jutottunk, hogy végül édesanyám írt egy hosszú levelet, amelyben taglalta, mely okokból kifolyólag hagynám ott az intézményt. Másnap megmutattam a közvetlen főnökömnek az irományt, és ő erre ingerülten reagált, bekapcsolta a hangrögzítőt (akaratom ellenére, ha jól emlékszem) és elment megmutatni a levelet a legfőbb főnöknek. Nem sokkal később majdhogynem lehordta anyámat és engem is, mire én úgy bepöccentem, hogy remegni kezdtem, és mindenféle goromba megjegyzést vágtam a fejéhez, illetőleg "elátkoztam" a céget. Ő nem hitte el nekem azt sem, hogy például néha tiszteletlenül bánnak az alkalmazottakkal, és továbbra sem volt hajlandó elfogadni felmondásomat. Vissza kellett térnem folytatni a munkát. Miközben dolgoztam, rövid, pszichózissal tarkított beszélgetésbe kezdtem az egyik kisfőnökkel, aki nem volt valami megértő. A rosszullét kerülgetett tehetetlen haragomban. Olyanokat is mondtam (persze, nem gondoltam komolyan), hogy vérfürdőt rendezek, és megölöm a főnökömet, meg hogy én vagyok Caligula reinkarnációja, a megtestesült gonoszság és őrület - próbáltam minél közveszélyesebb képet alkotni magamról, hátha kirúgnak. Később az említett "alacsonyabb főnök" valószínűleg elmondhatta a "személyes főnökömnek" a szavaimat, mert onnantól fogva tüntetőleg hátat fordított nekem...

Egy szó, mint száz, végül sikerült elérnem az intézményből való kiléptetésemet, anyukám segítségével, de nagyon szégyellem, hogy ilyen rossz dolgokat mondtam, illetve hülyeségeket, akármennyire is voltam "kikészült állapotban". (27 éves vagyok, akkoriban 22 voltam.)