Ha valaki fiatal létére nagyon magányos akkor lehet hogy később depresszios lesz?

Egyáltalán nem!Én egész életemben egyedülálló voltam/vagyok,mert kicsi gyerekkoromtól kezdve nincsenek barátaim mert otthonűlő típus vagyok.A szüleimmel nem alakult ki jó gyerek-szülő viszony.Nem szerettek,nem gondoskodtak,stb.Párkapcsolatom sincs.Az első és egyetlen szerelmem,aki a házastársam is volt,meghalt 28 éves koromban,azóta teljesen egyedül vagyok.Egy gyermeket felneveltem,tehát benne vagyok a korban,de a nagy magányosságban sem lettem depressziós.Sőt,ha néha nagy ritkán mégis összejöttem a munkatársaimmal szalonnát sütni,nagyokat hülyültem,röhögtem!Vidám az alaptermészetem,gondolom ezért is birom elviselni a magányt.(Mostanában már ez sincs régóta,mármint a szalonna sütés)

Szóval teljesen egyén függő!És attól,hogy a szervezeted megbetegszik-e depresszióra.Értem ez alatt,pl.ha az agy nem jut elég omega3-hoz,kialakulhat a depresszió.Stb.Tehát,ha érzed magadon a depit kialakulni,szedjél jó minőségű omega3-at,vagy ha a pénztárcád megengedi,jó minőségű tengeri halat fogyassz hetente 2x,mondjuk lazacot.

Emellett járjál ide-oda,pl.vannak ingyenes filmklubok,rendezvények,kiállítások,ilyen helyeken lehet könnyen ismerkedni.Strand,fedett fürdő télen,és hasonló helyek.Ha nem bírod a magányt.

A magányosság akkor válik depresszióvá,ha az egyén reménytelenül keres társat,társaságot.

Szépség:

Az ember szépsége nem a külső adottságok függvénye.

Az az ember,aki következetesen,és kitartóan a szép,és jó dolgokat kutatja,s élvezi azok fellelését,kialakul benne azok tükrözése,vagyis a szépség.Nem képes teljesen megváltoztatni külső adottságait,de szeme csillogása -az őt körülvevő szépségek,jóság miatt-elvonja a tekinteteket hátrányos külsőjéről.

(Természetesen,ez fordítva is működik.Hiába van valakinek arányos alakja,szép vonásai,ha hangja erőszakot,tekintete gyűlöletet áraszt.)