Nekem 2 ilyen volt egyik az apai nagyapám még születésem előtt felakasztotta magát. Lényegében családi körülményeik miatt.
A másik egy ismerősöm volt aki drogos volt és adósságba keveredett. Nem látott más kiutat.
2014. nov. 26. 16:27
Hasznos számodra ez a válasz?
2/11 anonim válasza:
Legjobb barát, mégsem tudtál segíteni neki?
Kár érte
2014. nov. 26. 20:40
Hasznos számodra ez a válasz?
3/11 anonim válasza:
Erősítsd magadban hogy te nem tehetsz róla, ez az ő döntése volt. Sajnos nekem is volt már ilyen ismerősöm próbáltam tiszteletben tartani a döntését. Ezzel nem azt mondom hogy ne sajnáld...
2014. nov. 27. 01:15
Hasznos számodra ez a válasz?
4/11 anonim válasza:
Beszélhetsz erről az Ifjúsági Lelki Elsősegéllyel a 137-00 ingyenes hívószámon, amit elérsz hétfőtpl szombatig 9-21 óra között Telekom vagy T-mobile számról. (Fülkéből is.)
2014. nov. 27. 07:59
Hasznos számodra ez a válasz?
5/11 anonim válasza:
Murakami Haruki - Norwegian Wood
2014. nov. 29. 00:42
Hasznos számodra ez a válasz?
6/11 anonim válasza:
Legjobb barátom ölte meg tavaly szeptember 18.-án magát. A helyzetem csak azért volt rosszabb, mert én tettem fel neki az i-re a pontot, miattam tette meg. Amit le is írt a búcsúlevelében, idézem: "Luca (nem ez az igazi nevem) Sajnálom, nem te tehetsz róla. Vagyis, ha belegondolok... Igen! Miattad teszem... Részben."
Én lassan túltettem magam rajta, nem nézegettem vissza a képeinket, stb. Csak pár hónappal utána. És beszédet mondtam a temetésén. :)
2014. dec. 2. 20:06
Hasznos számodra ez a válasz?
7/11 anonim válasza:
Utolsó.. mi a frász az a smile a végén..? Ne légy már ennyire morbid.
2015. jún. 27. 14:26
Hasznos számodra ez a válasz?
8/11 anonim válasza:
Fogadd el a döntését, gondolj arra, hogy azt csinálht amit ő akart, lehet, hogy tényleg jobb így neki. Hiányozni fog még nagyon sokáig, és ez így is van rendjén. Örülj neki, hogy legalább x évig ismerted. Feldolgozni évekbe fog telni, kitartás. Én sokszor nézek vissza közös képeket, visszaolvasom a levelezéseinket stb. Sosem hibáztattam magam a haláláért, mert én próbáltam segíteni neki, de az én "jóságom" nem tudta elnyomni az otthoni veszekedések, bántások traumáit. Én segítettem neki ameddig ő akarta. :)
2015. okt. 25. 19:04
Hasznos számodra ez a válasz?
9/11 anonim válasza:
Nekem az első pár hónap nagyon rossz volt. Azt hittem már többé nem fogok tudni örülni semminek. Kb 2 év volt mire teljesen feloldódtam és nem gondoltam rá sokáig. Persze sokszor eszembe jut, de a szèp emlékek jutnak eszembe. És az idő tényleg segít. ;)
Sokat lehet tanulni önmagunkról és a világról. Ne kerüld éld meg az érzést. És próbáld kicsit kívülről nézni a dolgokat. Megszépülhet még ez is. Csak szeretettel gondolkodj!
2016. ápr. 29. 09:36
Hasznos számodra ez a válasz?
10/11 anonim válasza:
2. Válaszoló egy f..szfej ne figyelj .... tarstd tiszteletben a döntését ha ugy döntött bár nálunk nem volt ilyen vagyis én élem világomat nincs ilyen igy nem tudom milyen lehet.... de át birom gondolni...
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: