Egy szülő miképp tudja feldolgozni saját gyermeke öngyilkosságát?

Főleg a nőknél nem nagyon sikerül. Életük végéig hordozzák a traumát.

A férfiaknál is nehéz, de valahogy más vonalon futnak az érzések.

Szerintem számtalan olyan problémás téma lehet, ami független a családi környezettől már egy 18 év alatti fiatalnál is. Ez a változások időszaka, önelfogadás, útkeresés. Például, ha valamiért kirekesztik az adott közösségből, vagy más a szexuális beállítottsága és ezzel nem tud mit kezdeni, szülőknek nem mondja el, aztán csak gyűlik, gyűlik és kidurran a "lufi". Általában a befejezett öngyilkosságot megelőzi több öngyilkossági kísérlet cry for help. Tehát a személy tudatja a szűk környezetével, hogy segítségre van szüksége. Ez nem mindig tett, van, hogy például arról beszél (nem valós utazási szándékkal, vagy kedvvel), hogy jó lenne messzire elutazni, oda, ahol nincsenek problémák. Ez egy példa, lehetnek más jelek is.

Kérdésre válaszolva, nem tartom valószínűnek, hogy ezt fel lehet dolgozni, inkább csak együtt tudnak élni ezzel a helyzettel, hogy a gyerek nincs többé. Szörnyű.

Én úgy hiszem, ha egy gyereknek, fiatalnak a családjában minden rendben van, egy biztos bázis áll mögötte nem igazán érheti olyan csapás, ami olyan mélyre viszi, hogy öngyilkosságig fajuljon a dolog. Ha nem meri elmondani másságát szüleinek az már árulkodik egy rossz, bizalmatlan viszonyról, ugyanígy, ha egyéb közösség rekeszti ki ott is benne van, hogy nem tud a családjához fordulni aki föloldja benne a kétségeket. Ha "rossz társaságba keveredik", aminek szerepe van a lecsúszásában, szintén valamiért távolodni akart az otthoni környezettől és nekik azért nem volt semmi befolyásuk az eseményekre.

Persze mindenképp sajnálom ilyen helyzetben a szülőket, de nem tudom elképzelni, ha igazán végigtekintenek a családi életükön azt tudják mondani, hogy nekik semmi szerepük nem volt ebben. Épp ezért talán a bűntudat miatt a legnehezebb földolgozni.

Kedves előző hozzászóló,

Sok általad említett dologgal egyet tudok érteni. Viszont azt is látni kell, hogy a mai világban gyakran dolgoznak az emberek 9-10 órát plusz az ingázás a munkahely és az otthon között. Így számolhatunk 12 órát is akár. Nem a szülőket akarom felmenteni, ne értsd félre. Bár túl kritikusnak találom, amit a család, szülők szerepével (leszereplésével) kapcsolatban írtál. Rengeteg a probléma a munkahelyeken is, gondolom ezelőtt 50 évvel sem volt könnyű az élet. Viszont biztos, hogy lassabb volt. Most mindenki rohan valahová. Ez jellemzi az átlag (alsó-középosztályt?). A magasabb szinten élő családokban könnyebben meg tudja tenni az anyuka, hogy tovább otthon marad a gyerekkel, plusz még dada is van, stb. Tehát komplex dolgokról folytatjuk az eszmecserét. A legjobb családokban is előfordul, hogy a gyerek öngyilkosságot követ el. Igen. Rengeteg oka lehet, általában depresszióval jár együtt, abból "nő" ki a halálvágy. Okozhatja trauma is.

Pár évvel ezelőtt én is úgy gondoltam volna ,hogy egy normális családi háttérrel rendelkező gyerek nem követhet el semmi hülyeséget. De mikor egy ismerősöm "tökéletes" családjában öngyilkos lett a 14 éves fiú,. már máshogy gondoltam.

Az érdekes pedig tényleg az hogy rendkívül összetartó, jó anyagi körülmények között élő, kivételes szülők,jó testvérek, sok barát...stb családban történt mindez.

A fiú rendkívül talpraesett, jó dumájú kis srác volt a kora ellenére. Mégis fel akasztotta magát azért mert egy lány visszautasította.

Brutál értelmetlen volt az egész,mintha csak poénnak szánta volna, (lehet nem is akarta megtenni) vagy nem tudom. De tényleg bármit megbeszélhetett a szüleivel,testvéreivel,szóval tényleg minden rendben volt. Jó tanuló,sportoló volt.

A család ezután szétrebbent,mindenki elköltözött jó messzire, /szülők talán el is váltak/ ugyan tartják még a kapcsolatot, de ez az értelmetlen tragédia szétzúzta az egész családot!

Én a helyükben csak haragot és csalódottságot tudnék érezni!