Olyan egyedül vagyok, senkim sincs és 1987-ben születtem! Még fiatal vagyok, az mellett depressziós, és utálom az embereket is. Miért lettem ilyen?
Köszönd a családodnak és a társadalomnak. Nincs más hátra, a kezedbe kell venned az életedet legalábbis szellemi-érzelmi síkon és képezni magadat.
Olvasd el: Fromm: A szeretet művészete; Buscaglia: A szeretet
És ha elolvastad, tudok még javasolni mást is.
"a fiúk többsége értéktelen a szememben"
Miért? És hányat ismertél eddig?
Szabad tudni a konkrét okot, hogy mi okozhatott ilyen törést benned? Vissza tudsz emlékezni valamilyen traumatikus élményre ami mindezeket kiválthatta belőled? Le akarod írni itt a nyilvános fórumon?
Ha valaki megengedi az utánam válaszolók közül - és úgy könnyebb a lelkednek - akár privátban is írhatsz...
Bízzál benne, hogy előbb-utóbb megtalálod a lelki társadat! Ha esetleg nem itt a fórumon, akkor a való életben!
Írtad a kérdésedben, hogy "még fiatal vagyok." Tehát ott a remény kicsike csírája Benned!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!