Haldoklom. Mit tegyek, ha úgy érzem szétcsúszok?

Azt ne, amit most teszel.

Ne add fel a reményt. Nem tudom mi a bajod és, hogy van-e esélyed a túlélésre, de nem is ez számít igazán. A fontos, hogy békességre lelj. Ha csak napjaid is vannak hátra, töltsd szeretetben azt, ami maradt. Ne fordulj magadba.

Ha zavar a színjáték valld be a hozzád legközelebb állóknak. Ez túl nagy teher ahhoz, hogy magadban tartsd.

Ha csak egy tanácsot adhatnék, azt mondanám szeress. Ölelj meg mindenkit akit elmulasztottál megölelni, bocsáss meg annak akire haragszol és mutasd ki az érzéseidet azoknak akiket szeretsz.

Mi többet tehetnénk annál, hogy családtagjaink és barátaink emlékezetében szerető és boldog emberként maradunk meg?

*Ölelj meg mindenkit akit elmulasztottál megölelni, bocsáss meg annak akire haragszol és mutasd ki az érzéseidet azoknak akiket szeretsz.

Mi többet tehetnénk annál, hogy családtagjaink és barátaink emlékezetében szerető és boldog emberként maradunk meg?

Ez nagyon jó tanács, nagyon ott van.

Milyen betegséged volt?

Egyébként meg majdnem minden ember színjátékot folytat.

Én megpróbálnék nem a halálra,hanem az életre koncentrálni.

Nem akarnám az utolsó napjaimat úgy tölteni,hogy ezen rágódom.

Inkább élnék és itt nem is nagy dolgokra kell gondolni,csak mondjuk olyanokra,hogy drágább kaját vennék,nem érdekelne,hogy mi lesz holnap,számlákat nem fizetném stb.

nagy ellentmondásokban vagy.

ha nem akarsz róla beszélni, akkor miért írtál ide?

ha nem érdekel semmi, szintén miért írtál ide?

ha meg akarsz halni, szintén miért írtál ide?

az igazság az lehet, hogy igenis élni akarsz, csak segítségre van szükséged. nem szégyen bevallani!

Ha tényleg haldokolsz, akkor régen túl vagy azon, hogy azzal etesd magadat és másokat, hogy titkolózol és senkinek nem mondasz el semmit. Ha tényleg haldokolsz, akkor nagyon gondold ezt át, mert lehet, hogy pusztán nagyon rövid idő áll rendelkezésedre, hogy ép elmével és világos, tiszta tudattal elrendezz mindent.

Nézd, én nem etetlek semmivel. Van közöm élethez is, halálhoz is. Olyan brutálisan traumatizáltak a "drága" jó szüleim, hogy sok-sok évnyi kegyetlen és embertelen szenvedés (traumafeldolzás: nem kívánom az ellenségemnek sem, ha van) után is minden napom úgy élem, hogy nem biztos, hogy lesz másik.

És rendkívül magányos vagyok. Megértelek, hogy titkolózni akarsz, de ha tényleg haldoklasz, akkor minek? Mit számít?