Hagyjak mindent magam mögött, ti mit gondoltok erről?

Az elmúlt hetekben nagyon sok sérelem ért a szeretteimtől. A megmaradt egyetlen egy barátnőm hazugsággal vádolt oktalanul, és bocsánatkérés helyett csak röhejes mentségeket hozott fel a saját maga védelmére. Mostanában amúgy is minden csak róla szólt, egyszer nem kérdezte meg, hogy velem mi a helyzet. Így érkeztem el ahhoz a ponthoz, hogy le akarom zárni vele a kapcsolatot.

A szüleimnél élek, és ők folyamatosan megkérdőjeleznek, nem támogatnak semmiben, mintha egy idióta lennék. A munkahelyemen pedig nem tisztelnek eléggé, mert fiatal vagyok. A kollegáim a fejemhez vágják állandóan, hogy könnyű életem van, mert itthon lakom. Szeretnék elköltözni, de egyedül nem egyszerű albérletet fizetni és még meg is élni mellette. Jelenleg jogsira gyűjtök. Párkapcsolatom nincs egy éve.

Úgy érzem, hogy teljesen egyedül vagyok. Már nem is beszélek senkinek az érzelmeimről, a gondolataimról, mert vagy nem foglalkoznak velem, vagy elítélnek.

Néha úgy érzem, hogy elment az eszem, össze vagyok törve. Mindemellett kisebbségi komplexussal küzdök, maximalista vagyok, az önértékelésem alacsony és megkérdőjelezem saját magamat mások miatt. 25N