Régen akik 90-es évekbe voltak gyerekek, miért volt szégyen, ha valakinek nem voltak barátai és nem járt sehova szórakozni?

#22

Orvos állapította meg? Mi a szakszáma?

Egyáltalán nem volt szégyen, ha valakinek a 90-es években nem voltak barátai - az akkori körülményeket tekintve ez a jelenség inkább szokatlan volt.

Annak idején az emberek ismerkedési területei és a kapcsolattartási módjai nem az internetre és az azon fellelhető szocális felületekre korlátozódtak le, mert akkoriban internet sem nagyon volt.

Mi a 90-es években gyerekként rengeteget voltunk kint a szabadban, közösen játszottunk, bicikliztünk és fociztunk a téren és az utcákon, illetve még a 2000-es évek közepe felé is inkább a helyi szórakozóhelyken ültünk össze egy-két (sok...) sörre, hogy megbeszéljük az addigi történéseket.

Mivel sokat jártunk ki és sokan mások is így tettek, ezért barátkozni is könnyebb volt egy fokkal, illetve akkoriban talán pont emiatt nem volt annyi introvertált, zárkózott ember. Az internet nagyon sok mindent könnyebbé tett, de valószínűleg pont ez az átka is.

23# A körzeti orvos mondta a sok különös viselkedésemre. De azt mondta, hogy nem annyira, hogy kezelésre szorulnék.

Óvodás koromban megtanultam sakkozni, és milliós számokkal számolni. Az tűnt fel a szüleimnek, hogy ha elmentünk otthonról, mindig 3-szor nyomtam le a kilincset, hogy biztosan be van-e zárva. Vagy ha megkínáltak sütivel, cukorkával, mindig 3-at ettem. Ha nem volt annyi, vagy túl nagy volt ahhoz, hogy meg tudjak enni 3-at, inkább egyet sem ettem. Még köhögni, tüsszenteni is 3-at szoktam. Ha egy könyvből nem a 3 egész számú többszöröse oldalt olvastam el, nem tudtam elaludni. Bármit csinálok, automatikusan számolok, például a lépéseimet az utcán, mellette a mellettem elmenő autók számát, és ha nem 3 egész számú többszöröse, valami arra kényszerít, hogy kint maradjak az utcán, és megvárjak egyet vagy kettőt, és gyorsan befutok, nehogy jöjjön még egy, ami miatt még kettőt meg kellene várnom.

Utálok társaságba menni, utálom az ünnepeket, névnapot, születésnapot, el szoktam szökni előle, hogy ne köszöntgessenek, többnyire az erdőbe, az nagyon békés, nyugalmas hely, néha ott is alszom ha az időjárás megengedi. Karácsonykor a vendégeskedés elöl is elmenekülök. A művészetek közül csak a zene jelent valamit, a festészetnél többre becsülöm a fényképet, mert az valósághűbb, mint egy festmény, vagy szobor, a vers nekem szavak zagyva halmaza. Barátaim vannak, de majdnem mind természettudományok után érdeklődő, másokkal nemigen tudok elbeszélgetni. De amikor megkér valaki, hogy segítsek, azt szívesen csinálom. Munkamániás is vagyok, nehezen viselem a semmittevést. Mindebből az életben még nem volt semmi bajom. Elfogadják, hogy ilyen különc vagyok, és békén hagynak.

# 28

Körzeti orvosnak csak távoli elképzelései vannak a spektrumzavarokról. Szakértői vizsgálat igazol ilyen eltérést. Ők adnak szakszámot is, meg segítenek néhány fontos életviteli dologban. Gondolom már nem vagy gyerek.