Furcsának számít, hogy beülök hekyekre egyedül?

#9

Attól nem leszek kevésbé magányos, ha ismeretlenül csacsognak velem a semmiről vagy esetleg kérdezgetnek úgy, hogy nem is ismerem az illetőt.

Nekem az ilyen nem feltétlenül esik jól.

Teljesen rendben lévő dologról van szó, emiatt ne aggódj. Volt gimis osztálytársam szokott még gimi alatt egyedül eljárkálni helyekre, és közben meg tök jól érezte magát. Apának is van egy olyan haverja, aki egyedül is lazán beül enni, vagy inni valamit, és még élvezi is.

Az is lehet ám, sőt, szinte biztos, hogy csak beképzeled, hogy mások bámulnak, furán néznek rád. Esetleg kivetíted rájuk azt, amit magadban érzel.

Pedig tényleg nincsen ebben semmi fura, sokkal többen járnak el egyedül mindenfelé, mint gondolnád.

10,

Mitől Forrest Gump-os a történetem?

Eskü, nincs semmi mentális zizim, nem vagyok se kukkoló, se auti, se semmi ilyesmi. :) Csak minden (is) érdekel.

"Ilyen odaülést csak azokkal tesznek meg, akiknek jó a kisugárzásuk és szimpatikusak!"

Jó, hát én se ülnék le valaki mellé, ha látom rajta, hogy nagyon mufurc. :D

(Vagyiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiis................ de, lehet, hogy pont emiatt. :D)

11,

Már eleve prekoncepció van a fejedben, azt gondolod, hogy ez csak rossz lehet. Fel sem merül benned annak a lehetősége, hogy az elején elkezdtek a "semmiről csacsogni", aztán olyan váratlan fordulatot vesz a beszélgetés, hogy teljesen ledöbbensz: ez az ember nem is olyan, mint amilyennek gondoltam. Ez az ember sokkal érdekesebb. Úristen, pont azok a dolgok érdeklik, amik engem és milyen mély, tartalmas beszélgetés lett az egészből, nem is számítottam rá. de szeretném, ha lenne folytatása, aztán majd meglátjuk, hova fut ki a dolog. Lehet, hogy sokkal több közös van bennünk, mint gondoltam. Basszus, mintha saját magamat hallanám. :)

Aztán az is lehet, hogy nagy barátság vagy esetleg szerelem lesz a dologból. :) Millió olyan példa van a világon, amikor ilyen apróságokból alakulnak óriási szerelmek, barátságok, kapcsolatok. Én anno írogattam egy fórumon és rám írt egy tök ismeretlen random ember, hogy érdekesnek találja a gondolataimat. Menjünk el sétálni és beszélhetni a Margit szigetre. 20 éve együtt vagyunk. :D

Szóval úgy tűnik, a magányos emberek eleve sokszor elzárkóznak a lehetőségeik elől. És aztán meg rosszul érzik magukat a magánytól.

Most egy-két hete figyelem a válaszaidat. Megmondom őszintén, nekem nagyon szimpatikus embernek tűnsz. Szimpatikusak a hozzászólásaid, kommentjeid. Szerintem nincs semmi gáz veled. Épp ezért rosszul esett azt látnom talán tegnap, hogy magányos vagy. Itt van ez az ember - mondom magamban/magamnak, tök normális, jó fej, erre magányos... Nem ezt érdemli. Miért teszi ezt magával?

Nem rovom fel senkinek, de légyszi: ne zárkózzatok el a világ elől! Mindenkiben van valami kedves, valami szerethető, valami érdekes. Csak üljetek ki arra a teraszra és adjatok néha egy esélyt. Magatoknak. És másoknak.

:) ;)

#13

A világ általában nem úgy működik, hogy egy ember azt kapja amit érdemel aszerint, hogy milyen ember. Persze lehet magunkat ezzel nyugtatni, hogy aki "rossz" (persze szinte senki sem csak rossz vagy jó) az majd úgy is megkapja a magáét vagy aki túlnyomó részt jó azzal szinte csak jó dolgok történnek majd, mert nincs így.

Általában idősebbek beszélgetnek velem, nem hiszem azt, hogy egy 20-30 évvel idősebb személy lenne a barátom vagy a szerelmem. Pedig nem nézek ki azért olyan szarul.

Nekem is erről szól az életem. Mozitól kezdve running sushi-n át a külföldi nyaralásig mindent egyedül csinálok. Önámítás azt mondani, hogy nem zavar, de egy idő után hozzá lehet szokni. És tagadhatatlanul vannak előnyei is.

Szívesen megismerkednék veled.

31f