Mit tudnék kezdeni magammal? Úgy érzem egyedül vagyok teljesen

Utólag, ahogy átolvastam látom, hogy nagyon rosszul fogalmaztam, de máshogy nem bírtam leírni. Remélem a lényeg érthető😊

Középiskolás diák vagyok, ahol szinte mindenkivel jóban vagyok az osztályból (meg pár valakivel osztályon kívűl a suliból), vannak barátaim is de velük sem érzem azt, hogy igazi barátság lenne. Nagyon gyerekesen viselkednek és ezt nem úgy értem, hogy én lennék “túl komoly” hozzájuk, hanem mintha 7.osztályos kislányok lennének, akik mindenkit kibeszélnek a hátuk mögött miközben jópofiznak meg a legkissebb és legjelentéktelenebb dolgokon összekapnak.

Egy lány kivételével tényleg mindenkivel tudok beszélni az osztályból, de egyszerűen az sem jó mert teljesen megvannak már a csoportok és látom, hogy attól hogy el tudok valakikkel beszélgetni, attól még nem tudnék hozzájuk tartozni.

A barátaim meg tényleg olyanok, mint én de közben mégsem (legfőképp rájuk értettem, hogy gyerekesek)

Akikkel utoljára jól éreztem magam, azok a régi csapattársaim voltak. Egész életemben végig sportoltam és onnan sikerült igazi barátokat találnom (gondolom az azonos hobbi és érdeklődés miatt). Annak hogy azt a sportot abbahagytam annak már lassan 3 éve és ezidő alatt nagyon szétszélledtünk. Néhány valakivel még tartom a kapcsolatot akiket nagyon szeretek, viszont így középiskolában nekik kialakult a baráti társoságuk (iskolai körökben amiben én nem vagyok benne). Én alapból edzésre bejárós voltam meg a csapatból is vannak, akik eligazoltak más városokba, tehát nem csak arról van szó, hogy lusták lennénk tartani a kapcsolatot.

Nagyon szívesen elkezdenék más sportokat is, hogy ismerkedjek és barátkozzak csak ebben egy korábbi sérülésem meggátol.

Igazábol ezt is a könnyeimmel küszködve írtam le,nagyon nem tudom, hogy most mi tévő lehetnék. Szeretnék már olyan igazi barátokat, akikre mindig lehet számítani és az igazi arcukat mutatják mindig.

Köszönöm, ha elolvastad😊 (ezeket kiírni magamból is nagyon jól esett)