Mikor érezted úgy igazán, hogy nincs senkid? 20F

Húsz évesen hagytam abba én is a gimnáziumot és barátok szempontjából és is totál egyedül maradtam. Egyik osztálytársammal sem tartom a kapcsolatot annyira elmentünk egymás mellett az idők során ahogy megszakadt a gimis-kötelező- kapcsolattartás.

Én sajnos csak rossz példákat tudok mondani neked, de hátha ebből is tudsz következtetni valamire:

Én nem vagyok a bulizós fajta, de mégis elmentem. Semmi értelme nem volt, mert ha valamit nem szeretsz és nem élvezed, akkor ki fogsz lógni a sorból.

Ezen mindannyiunk átesik szerintem, hogy előbb utóbb elvesztünk mindenkit aki addig számított. Viszont az élet megy tovább, a stabil munkahely lesz az a közeged ahol nagy eséllyel találni fogsz valakit, járj nyitott szemmel és ítélet-mentesen. (Én egy 65 éves nőcivel találtam meg a hangot)

Ha van hobbid űzd azt teljes szívből, ha nincs keress valamit, mert az a második legnagyobb közeg ahol új barátokra lehet szert tenni. Közös téma már adott lesz. Persze, nem vagy rossz ember ha nincs hobbid.

Social platformon szerintem felesleges keresni bárkit is, kivéve ha online videójátékról van szó, mert ott is bőven akad értékes ember.

Nehéz idők elé fogsz nézni, de higyj nekem ha pár év múlva visszagondolsz ezekre a magányos időkre úgy fogod érezni, hogy "hát ja, megtörtént, de nem is tudtál volna többet tenni, ÉS amúgy nem is voltál sokáig egyedül"

De emellett ott van még a család is. Ha nem is anya/apa, de ha van testvéred kiismerheted Őt is, vagy unkatestvér stb. Lehet van közös pontotok ami nem csak a rokonság.

Annyi tanács még, ha hívnak valamerre, menj. Próbálj ki minél több dolgot az életben és nem csak egyszer(!).

Sport? szintén hatalmas közeg barátok találására. Akár úszás, tennis, edzőtermek járása, falmászás.

Voltál már erdőtúrán? Unalmasnak hangzik elsőre, de kikapcsolja a gondolataid vagy épp felfokozzák ha arra van szükség.

És a végére; valahol az egyedüllét egy idő után megnyugtató is tud lenni, csak észre kell venni, hogy mennyi mindent tehetsz meg ami jól esik.

Meg annyi, hogy teljesen normális ha szomorúan éled meg. Tényleg az. De ne hagyd magad hosszútávon dagonyászni a szomorúságban.

Az hogy "függjek rá"-t kicsit erősnek találom. Nem KELL olyan dolgot csinálj amit nem élvezel. És ha valamit élvezel, akkor sem KELL fanatikusnak lenned csak azért hogy barátokat szerezz.

Ennek kicsit más metódusa van.

Inkább magadért tedd. Csinálj olyanokat amikben TE szerzel magadnak élményeket. Idővel rájössz, hogy nem kötelező valakivel lenned az élmények miatt. Persze borzalmasan jó érzés ha meg tudod osztani másokkal. De nem az a fontosabb hogy megoszd másokkal, hanem hogy tényleg azt tedd ami neked jó.

Ne azért fotózz, hogy minden kattintás után meg tudd osztani valakivel. Ha lekattintassz egy képet valamiről, és ránézel, az egy jó érzés hogy "woah... ezt te csináltad! de fasza vagy!" és csak lehet hónapok vagy évek múlva ha már lesz egy valakid, akkor meg tudod neki mutatni hogy "látod, ilyeneket is csináltam". És lehet Őt is érdekleni fogja hogy tényleg miket csináltál sőt lehet még előre is visz benne, hogy tényleg jó vagy benne. agy pont leszarja és nem érdeklni.... mert ilyen az élet :D De akkor meg lesz más akit érdekel.

Most lekorlátoztam a képzelőerőt a fényképészetre, de ez minden hobbira igaz amit űzhetsz.

Az hogy "ki beszélne arról sokáig": Épp ezaz, ha több mindenbe belekóstóltál már akkor több témád lesz azzal az emberrel, akivel pl jóba lettél az edzőteremben. Ha kifullnak azok a témák amik az edzéssel kapcsolatos, akkor jöhet a több megélt esemény: filmek (itt, aki sok filmet látott, sokat tud beszélni), főzés, játékok, időtöltés stb.

És az hogy mit választassz... hát. Azt tényleg csak Tőled függ, hogy te milyen ember vagy. hogy te miket szeretsz, mit élvelel.

A többi ember sem csak egy valami. És nem neked kell beletenni egy kapcsolatba 100%osan, nem csak neked kell témákkal előállj. Mert ketten lesztek, Ő is bejárt egy tök másik életutat. Más hobbit válaszott, más élményei vannak. Az életedbe lépő személyeknek is lesz mondanivalójuk.

De én is csak papolok, ne is vedd készpénznek amit mondok, én is sok hibát követtem el. Sokszor stresszeltem rá dolgokra. Én csak olyasmit akarok mondani, hogy bármi megtörténhet és meg is fog. Viszont könnyebb ha közben nem azzal foglalkozol milyen szar egyedül. Mert az szar, és az is fog maradni.