Te még meg szeretnéd ismerni a másik embert? Mikor érezted utoljára, hogy valaki (gondolat-/érzelemvilága, stílusa, hozzáállása az élethez) igazán felkeltette a figyelmed?

Eddig erre 2 ember volt képes, egy lány akit tavaly ismertem meg...olyan érdekes, misztikus, de hiába abarátnőm, a mai napig nem bírok kiigazodni rajta.

A másik pedig a párom, imádom ahogy a világot látja, minden gondolatát tudni akarom!

19, lány voltam

közelmúltban a néhai, apai nagybátyám felesége volt képes, két rokkant gyermeked ápol özvegyként, vesedaganattal és olyanokat csinál, hogy leülök náluk látogatóként és elkezd kérdezni de nem sablonosan hanem érzem, hogy tényleg érdeklem, tanácsot ad, állandóan mosolyog és viccelődik...hihetetlen kategória

de am elég sokszor meg tudok állni annak ellenére, hogy pörgős vagyok

Nekem hamar felkeltik az érdeklődésem. Gyakorirol is van olyan akivel nap mint nap rendszeresen beszélek.

Szeretek másokat megismerni, elég nyitott vagyok. Azonban sokszor előfordul, hogy csak az első 2 üzenet érdekes, és utána látom, hogy ez valahogy mégsem működik, én nem nekem való. En sem vagyok hibátlan, de az az én dontesem és én világom hogy kit vagy mit találok elég érdekesnek és értékesnek, hogy időt szánjak rá

N

Én alapvetően nagyon nyitottnak tartom magamat másokra és ezt sokszor meg is jegyzik. Pozitív, határozott, jó kedélyű, érdeklődő nőt látnak bennem, mert ezt sugárzom. Ugyanakkor korántsem érdekel annyira a legtöbb ember, mint ahogy az látszik rajtam. Felszínesen szívesen elbeszélgetek, kíváncsi vagyok, de ennyi. Nagyon kevesen érintenek meg igazán, akikre tényleg, komolyan kíváncsi vagyok. Akinek át akarom látni a gondolatait, érezni akarom az érzéseit. Igazán ritka dolog ez és talán éppen attól is olyan szép... Ezeket az embereket általában a saját rangsoromban is magam elé helyezem.

Legutóbb egy ilyen férfit ismertem meg kb. fél éve. Ami érdekes, hogy nőként nem vonz ő, mint férfi, de valamiért olyan a személyisége és annyira egy húron pendülünk, hogy érdekel, megfogott.