Ugyérzem nagyon ki vagyok égve, hogyan másszak ki ebből?

Kezdem ott hogy 23 éves fiu vagyok, az utóbbi időkben eléggé ellaposodott az életem, azaz a mindennapjaim ugy telnek hogy elmegyek dolgozni aztán hazajovok és várom hogy legyen holnap.

Volt egy élettársam, sajnos vele nem ugy alakultak a dolgok igy egyedül maradtam, ezt sikerült elfogadnom de ígyis olyan magányos vagyok sokszor. Ezt senki nem veszi észre mivel ha találkozunk a baráti társaságommal boldog vagyok és akkor ugye nem mutatkozik meg az itthoni szomoruság.

Az egyetlen ember aki ugy megértett és reálisan tartotta bennem a lelket az sajnos meghalt, azóta is nagyon hiányzik, hogy néha egy cigi mellett eldumáljunk mindenféléről. Nem szeretném ugy igazábol ráakaszkodni senkire csak szeretném jólérezni magamat

Napinszinten stresszcsökkentőt szedek , így nem gondolkodom túl a dolgokat és viszonylag könnyebben elalszom esténként

Van egy lány akibe ugyérzem szerelmes vagyok vagy legalabbis elég érzelemdusan gondolok rá, olyan csodálatos személyiség ,szeretem a társaságát de ő csak barátként gondol rám ami megneheziti a dolgokat mert ezen is sokat töröm a fejemet hogy talán túl fontosnak tartom , es lehet csak bohócot csinálok magamból.

Szóval jelenleg nem érzem ugy hogy komolyabb értelme lenne az életemnek, csak úgy vagyok, keresek valami célt vagy valamit ami érdekelhet de nemtudom semmihez sincsen kedvem , folyamat álmos vagyok. Elég érzékeny lettem az utobbi időkben , azaz azt vettem észre,hogy barmi szomoru dolgon azonnal sirni tudnék vagy csakugy random is néha rámjön egy nagy szomoruság hullám.

Őszintén nem szeretem így az életem és szeretnék ezen változtatni, ugyézem hiába van meg minden amit szerettem volna, gondolok itt tárgyiakra pl auto,külön élet a szuleimtől, munkahely , de mégsem vagyok boldog, és ez megőrít hogy még énsem tudom mire van szükségem.