Aki magányosan most is öngyilkossági gondolatokkal küszködik, mivel tartja magában a lelket?

#9

Nagyon sok embert csak ez tart vissza, olvastam erről szakirodalmat rémisztően sokan gondolják így.

Nagy ölelés neked, tudom nem így működik, de kitartást és bízom benne szebb napjaid lesznek

Az hogyha nem sikerül és még épp hogy rám találnak élve.

Több opcióból is rossz lenne ez nekem:

Mit gondolhatnak rólam ezzek után?

Még ha olyan a módszer ha túlélem azzal magammal is kicseszhettek például: magasból leugrás ha túlélem kerekesszékes is lehetek.

Kamaszként próbáltam gyógyszerrel, nem sikerült. Az első gondolatom az volt, mikor magamhoz tértem, hogy nem sikerült, még ehhez is balf.xx vagyok. Nagyon nehéz volt utána "visszatérni az életbe" egy borzalmasan bántalmazó, toxikus "családom" volt, az iskolában is bántottak, nem tudtam megfelelően teljesíteni, azt sem tudtam, hogy figyelemzavaros vagyok, emiatt nem ment a képességeimnek megfelelő szint. Azt hittem, hülye vagyok, végül lett több diplomám, szóval mégsem...

Azóta közel 30 év eltelt, és a mai napig az az érzésem néha, hogy nem nekem való ez az egész, de ez már csak átmeneti állapot. Lett gyerekem, kiegyensúlyozott párkapcsolatom, normális munkám, bár tettem is ezekért, nem csak úgy "lett"... Egy csomó jó élménnyel gazdagodtam egyetemen és felnőttként, amikről kár lett volna lemaradni - így utólag.

Pedig amikor megtettem, tényleg elszánt voltam, nagyon akartam, nem segélykiáltás volt, és kicsit sem örültem annak, hogy megmentettek - nem az volt, hogy "úgyis meggondolod magad, de akkor már késő lesz".

Most segítő szakmában dolgozom és itt nagyon is jól tudom kamatoztatni a saját tapasztalataimat: mem a levegőbe beszélek, valóban tudom, min megy át, aki depressziós. Úgyhogy szerintem érdemes adni az életnek - és magadnak - egy esélyt, mert lehet, hogy csak rossz helyen vagy és nem megfelelő emberek közt, de ha a magad útját járod, ki lehet ebből hozni olyat, hogy élvezhető legyen.