Vajon a magány megoldás lehet a boldogtalanságra?

Teljesen egyetértek. Én is besokalltam már ettől a a világtól. Abszolút hidegen hagy a karrier, a pénz, akármilyen presztízs. Számomra ezek komolytalan célok, holmi illúziók... és maximum egy kis pénzzel hamarabb tud az ember boldogulni, de nem hiszem, hogy boldog lesz tőle hosszútávon. Vagy másként fogalmazva: a pénz nem minden. Szerintem gazdagként is ugyanilyen üres lennék legbelül, ha nincs mellettem egy társ mondjuk. Az ember társas lény, az tény. Embere válogatja ki vágyik jobban egy társra, s ki kevésbé. Meg van az egyedüllét szépsége szerintem /számomra biztos/, de hosszabb távon sokan inkább egy társ mellett döntenének, még ha nem is vallják be.

Mindenesetre jó lenne ebből kitörni és normális értékek szerint élni, de ehhez a környezetünknek is változnia kéne, mert csak ránk erőltetik a sok szarságot. Marad a kolostor🤣.

23/F

Több kapcsolatom volt már,ezek alapján mondom,hogy nem élnék már tartósan senkivel.

Szeretek egyedul aludni,és kell az énidő is,amikor nem beszél senki hozzám.Kinek nem kell egy kis lelki feltöltődés?

Viszont egy olyan ember,egy barát,akivel lehetne beszélgetni,sétálni,nevetni,kirándulni,az nagyon hiányzik.

Már nekem sem jelentenek semmit a tárgyak,a pénz,mert azok nem adnak figyelmet, sem szeretetet.

Szóval, az ember hiányzik,az emberség az életemből.De mivel a világ egyre önzőbb, rosszabb és anyagiasabb, nincsenek nagy reményeim és ez viszont megnyugtat.

54 /F

En is ugy latom ahogy az 1,2,3 valaszolo.

De szerintem ehhez egy olyan vilag is kene, ahol tud talalni az ember egy normalis tarsat. Egy beteg tarsadalomban elunk, tele beteg emberekkel. Mindenki tudja, hogy a tobbsegnek mindenfele szervi baja van a rengeteg szemet kajatol stb, akkor gondoljatok, hogy mentalisan es erzelmileg egeszseges emberekkel van tele a tarsadalom? Es ezek kozul lehet valogatni. Szerintem siralmas a helyzet. En arra jutottam, hogy egyedul ezerszer jobb.

Es azt is eszrevettem, hogy az oregedessel talan azert panikol be sok egyedul elo ember, mert fiatalabb korban ott van a tudat, hogy “Oke egyedul vagyok, de en dontottem így es ha holnap meggondolom magam, akkor siman elkezdek ismerkedni”. De x kor folott ez mar nem így van, mar nincs ott a tudat, hogy barmikor talalsz valakit ha akarsz (persze a kerdes tovabbra is hogy milyen embert), mert a korral nagyon beszukulnek a lehetosegek. Szoval en azt latom, hogy sokszor csak a tudat kell az embernek.

Egyebkent meg eleg csak az ember ismeroseit hallgatni, akik kapcsolatban elnek… en egyedulalloktol sosem hallok ennyi borzalmat de kifele persze az egyedulallok tunnek maganyosnak es boldogtalannak stb. A parban elok meg posztolgatjak a kozos fotokat, mintha boldogok lennenek, kozben meg mik mennek a hatterben.

Ami nekem bevalt magany ellen:

- Idonkent egyszeruen vegighallgatom ezeknek az ismerosoknek a parkapcsolati panaszkodasait es komolyan mondom, hallgatni is rettenetes, az eletrol is lehoznak es utana mindig annyira megkonnyebbulok, hogy nekem nem kell ilyenekkel kínlódnom. (Mert ez a valosag, nem a Facebook fotok!)

- Beszelgetek ellenkezo nemu baratokkal, na azok is annyira farasztoak, hogy en vagyok a vilag legboldogabb szinglije, amiert nekem nem kell elviselnem egy ilyen teremtmenyt.