Tudnátok tanácsot adni? 😔 Mit szóltok ehhez a sztorihoz?

8-as vagyok

egy-két ember volt akivel tudtam beszélgetni, a többi csak kicseszett velem. Kibírtam de mára már egy zárkózott és önbizalomhiányos ember lettem kevés baráttal

Tényleg átérzem amit írsz sajnos. Én sem tudtam beilleszkedni. A kilencedik első napjától az egyik lány nem köszönt nekem, majd 4 évig kb hozzám sem szólt. Úgy kezelt, mintha leprás lennék. Eleinte jóban voltam néhány emberrel, de aztán ez a kedves lány mozizást szervezett a hátam mögött. Csak én nem lettem meghívva. :) A legrosszabbak a magányos szünetek voltak, mikor ültem magamban. Vagy az osztálykirándulások. Én a szüleimnek se mondtam el, magamban őrlődtem.

Általános iskolában volt baráti társaságom, a főiskola is szuper volt. Senki se bántott soha.

Kitartást!

(6-os voltam)

Szüleid tudnak a helyzetről és mégse engedik a suliváltást?

Esetleg ugyanebben az iskolában osztályt váltani?

Sajnos az osztálytársaid kibaxott bunkóak voltak, és nem akarnak veled barátkozni.

Valamiért nem bírnak téged.

Elképesztően szörnyű volt olvasni amit írtál, leginkább azért, mert én is voltam hasonló helyzetben. Általános iskolában alsóban jóban voltam az osztállyal majd felsőben extra durva lett a helyzet. Minden nap piszkáltak, beszólogattak és konkrétan tönkretették egy ártatlan kislány iskolai éveit. Minden ok nélkül. Gimiben ebből kifolyólag nehezen nyitottam az emberek felé, jóban voltam pár emberrel illetve senki sem bántott ( szerencsém volt velük) de én is mindig egyedül ültem. Nagyon nem voltak egyszerűek ezek az évek számomra és a mai napig viselem a következményeit. Amit így utólag talán tudnék neked tanácsolni.

1. Ne hagyd hogy így beszéljenek veled, állj ki magadért! Mindezt próbáld értelmesen megbeszélni velük( tudom az ilyenekkel nehéz ), de a lényeg, hogy te ne bunkón, csúnyán válaszolj nekik, hanem felnőtt ember módjára

2. Próbálj nyitni az osztályból valakik felé. Veszíteni nem veszíthetsz mivel jelenleg senki nem áll veled szóba. Ha megteszed az első lépéseket lehet találsz barátokat vagy ha mást nem olyan embereket akikkel tudsz lenni

3. Keress legalább az iskolában barátokat. Nekem ez sokat segített. Van csomó közös óra évfolyam szinten, szakkörök vagy bármi egyéb. Sokat számít, hogy legalább nem mindig vagy egyedül.

4. Mondanám, hogy vonj bele osztályfőnököt, de nekem attól csak rosszabb lett-> ergo mégjobban piszkáltak.

5. A szüleiddel mindenképpen beszélj még és mindaddig ameddig meg nem értik a helyzeted!

6. Iskolapszichológus

Őszintén szólva így leírva tudom, hogy egyszerűen hangzik, de pont azért mert voltam ebben a helyzetben, így tudom hogy egyáltalán nem az. Nagyon elkeserítő, hogy manapság egy ilyen világban élünk.

Kitartást neked mindenképpen, nem vagyok híve a GYIK- en való írogatásnak( azért mégis csak egy névtelen oldal), de ha szeretnéd megosztani a problémáid szívesen meghallgatom.

22/L