Ha valaki nem tud kapcsolatban/gyerekben tervezni, nincs testvére/barátai, akkor neki mit tanácsolnátok hogy mit csináljon 30, 40, 50, felett?

20-as: Nagy szerencsétek van, mert úgy tűnik, mindketten aszexuálisak vagytok. Nekik nagyon nehéz társat találni, mert az emberek többsége igényli a szexet.

A kérdezőnek: Barátkozni bármilyen életkorban lehet. Foglald le magad bármivel, ami érdekel, és idővel ez új ismeretségekkel is fog járni. Viszont az öngyilkossági késztetéseid depresszióra utalnak, menj szakemberhez. Szerintem a magány is már a depresszióból fakadó bezárkózásod következménye lehet.

24-es: De lehet, hogy nem vallásos. Másrészt a vallás mellé ott van egy konzervatív ideológia, világnézet, ott azt is erőltetik többnyire.

Nekem is kevés a barátom mostanában, de vallási közösségbe nem mennék, mert nem tudnék azonosulni azzal az életstílussal.

Még csak 30 vagyok, és van testvérem illetve egy-két barát is akad, viszont kb. 25 éves koromban mindenki körülöttem megházasodott, gyereket vállalt, és kb. évi kétszer, ha találkozok személyesen ezekkel az emberekkel.

Alapvetően jól elvagyok egyedül, sőt, nálam azért nincs kapcsolat, mert nem akarom, hogy ne egyedül lakjak. Ha érdekel egy-egy program, vagy valahova elmennék, megkérdezem azt a pár havert, meg az 1-2 munkatársam, akivel jobban jóban vagyok, mint simán munkatársakkal, hogy van-e hozzá kedvük, de ha nincs, vagy nem ér rá senki, akkor elmegyek egyedül is, általában az adott koncerten, sporteseményen, túrán, akármin mindig akad társaság. Egyébként meg vannak hobbijaim, aktív életet élek, próbálom kiélvezni, hogy nekem mennyi mindenre van időm, amire család, gyerekek mellett nem jutna. A másik meg, hogy olyan munkám van, ahol rengeteget kell beszélnem egész nap, kis interakció több száz ügyféllel van, de együtt kell dolgoznom random munkatársakkal, akiket úgy-ahogy ismerek már legalább arcról meg hangról, de nincs egy állandó csapat, teljesen random, hogy melyik feladatra mely embereket osztanak majd be, szóval kiszárad a tüdőm, mire hazaérek, olyankor már nagyon jól tud esni, hogy kuss van és nem szól hozzám senki.

Szóval szerintem ez sokmindentől függ, milyen habitusod van (kérdés alapján nem vagy annyira magadnakvaló, mint én, mert te szenvedsz a magánytól, én meg még élvezem is), nem mindegy, hogy dolgozol-e, és ha igen, akkor egyedül, vagy munkatársakkal, vagy ügyfelekkel, nem mindegy, hogy egy zsákfaluban élsz vagy Budapest XI. kerületében, nem mindegy, hogy spontán beszélgetések is megteszik, vagy mindenképp egy olyan kapcsolódásra vágynál, ahol mélyen ismeritek egymást. Kettő dolog jutott eszembe, amit jaavsolni tudok, az egyik, hogy fogadj örökbe egy állatot, a másik, hogy jelentkezz önkéntesnek valahová. Mikor úgy döntöttem, hogy búcsút mondok a függőségeimnek (elég sokmindennel éltem fiatalabbként), nem voltak fizikai elvonási tüneteim, de a sóvárgás, a lelki szenvedés rettenetes volt. Akkor nagyon szerettem volna, ha lett volna valakim, aki szeret, és a vicc az, hogy volt is egy nagyon jó barátom abban az időben (most is van, csak már családapa kevés idővel, akkor viszont a lakótársam volt), de bármit csinált, úgy éreztem, hogy nekem ez nem elég, nem érzem eléggé szeretve magam. Paradox módon akkor kezdtem el magamat jobban érezni lelkileg, mikor beálltam az ingyenkonyhára önkéntesnek főzni, meg nálam rosszabb sorsú embereket próbáltam a tőlem telhető legnagyobb szeretettel kiszolgálni. És ez a mai napig működő stratégia, ha nagyon szomorú vagyok, ha úgy érzem, senki nem szeret, akkor keresek valakit, akinek én adhatok valamit, és ez nem kell, hogy nagy dolog legyen, elég annyi pl, hogy átadom a helyem tömegközlekedésen, vagy cipekedő embernek segítek vinni a csomagját, máris jobban érzem magam, nem tudom, miért, de működik.

Azért vannak lelki bajaid mert b.szol bármit is kezdeni az életeddel! Ezeket mindenki átéli huszas évei legelején(mármint akinek nem raknak semmit a segge alá!) De utána ha későn is és a saját hibáiból tanulva is de felnőtté válnak! Neked kell megoldanod a saját életedet!

Hihetetlen hogy még ott van az orrod előtt is az elrettentő példa és akkor sem érted ezt az egészet!