Tanácsolnátok valamit, nem tudok továbblépni a múltamon! Olvassátok el, és írjátok le mit gondoltok kérlek?

Tudom, hogy ebben nem igazán tudtok segíteni, de pár tanács is sokat jelentene. Szóval júniusban elballagtam, és annyira hiányzik a suli is, de főleg az osztályom, hogy arra nincsenek szavak. Mintha az emlékek üldöznének. Folyton a régi sulimrol álmodom, és még ha ébren vagyok, akaratlanul is régi emlékek futnak végig az agyamon, és sírni tudnék tőle (szoktam is). Eddig még nem volt ilyen, de abszolút a múltban élek, a jelen is a múltamról szól. Az új suli nem rossz, de osztályom unalmas. Hárman vagyunk lányok. Az egyik lány képmutató, lenezo, utasitgato, a másik pedig flegma és lekezelo. Próbálok velük beszélgetni, de nem lehet. Egyszerűen nem vagyok idevaló. A tanárok jofejek. Utálom a változásokat(a pozitívan kívül), még a másoknak semlegesnek ható változások számomra kifejezetten negatívak. És ez nagyon negatív. Az előző osztály olyan családias volt. Nem voltak klikkek, mindenki szeretett mindenkit, túl jó osztályom volt , és eza hirtelen jött negatív változás elviselhetetlen. Nem érzem magam biztonságban lelkileg, nem érzem magam komfortosan. Gátlásos, korlátolt vagyok, de ha valaki jofej, akkor megnyilok, de senki sem kíváncsi senkire ebben a suliban. Egyszerűen nem tudok nem egész nap a régi otthonos, barátságos iskolamon gondolkodni, olyan, mintha gyaszolnek. Az egyetlem barátaim is régi osztalytarak, velük tartom a kapcsolatot, de nehéz, mert szinte mindenki egy városba ment, rajtam kívül. Ők már megtalaltak a helyüket, caak én nem tudok tovabblepni, az új osztalyom nem a legjobb. Mit gondoltok?